Hogyan mondjam el édesapámnak, hogy külföldre költözöm?

Húha, Köszönöm szépen. :) Nagy erőt gyűjtöttem az írásaitokból.

És annak a hozzászólónak, aki a dalt linkelte:

Meg se fordulna a fejemben, hogy elhagyjam az országot, ha minden jó lenne itt. Nem vagyok telhetetlen, én még azok közé tartozom, akik a hónap végére épp kijönnek, vagy max -5000-10000-rel kerülnek mínuszba, és vannak olyanok, akik meg ki se jönnek a fizetésükből, sőt vannak olyanok, akiknek munkahelyük sincs. Viszont 29 éves vagyok, és van lehetőségem, amit szeretnék kihasználni, mert lehet 1-2 év múlva megbánnám, sajnos 1-2 évről beszélek, mert az országban távolabbi terveket (akkor még lehet így is sokat írtam) nem lehet szőni, annyira lefele megy az ország. Én is kívánom, hogy legyen jobb itt, nemcsak magam miatt, mindenki miatt. Végigmész az utcán, és szomorú tekintetek figyelnek Rád. Anya kisgyermekével elmegy egy fagylaltárus mellett, és a kislány még 2-3 méterről is visszafordulva megy, de nem kaphat fagyit, mert már az is veszélybe sodorja a megélhetést. Ez nem jövő, és mégcsak nem is jelen. Nem kell elfogadni azt, hogy maradni kell azért, mert igen én magyar vagyok és ide születtem, tehát szenvednem is itt kell. A mai fiatalok nem azért küzdenek, hogy lakásuk legyen, hanem azért, hogy fizetés előtt még kenyeret tudjanak venni. Mi lesz velük később, mikor "betegesebbek" lesznek? Mikor a táppénz 60%. Hisz a teljes fizetésből sem tudjuk a számlákat kifizetni