Nyilvánvalóan nem illünk össze. A nagyon boldog és nagy rossz periódusok váltakoznak a kapcsolatunkban. Van értelme?!

Nálunk is nagyjából ez van.

Viszont én úgy kezdtem volna a mondatot, hogy "szeretjük egymást, pedig nem illünk össze". Így azért már másképp hangzik.

Nálam is elég sokszor előtérbe helyeződnek a negatív tulajdonságai és amikor már szakításon töröm a fejem, általában beugrik az is, hogy mennyi jó tulajdonsága van és hogy a pasik nagy része egy megbízhatatlan szemétláda, szóval azért van miért szeretnem őt :)

De hozzáteszem, ha nem szeretném, akkor már rég elhagytam volna, tehát ez nem kapcsolatfüggőség, hanem a hullámvölgyek megélése.

Nálunk is tök más az értékrend, teljesen más családi közegből jöttünk. Neki az az elsődleges életcélja h minél több pénzt keressen,h fenntartsa azt az életszínvonalat amit otthon megszokott. Én szegényebb családból való vagyok, 3an vagyunk testvérek, nekem a család sokkal fontosabb, mint az anyagiak. Persze legyen meg mindenünk majd, de sztem akkor is boldogok lehetünk, ha nem lóg a plazma tv a falon :)Néha nagyon nehéz, főleg h én vagyok a makacsabb, de tényleg kompromisszumokat kell kötni, máshogy nem megy. Amikor összeköltöztünk az elején sok vita volt, de már összeszoktunk.

Nálatok viszont túl sok az ellentét. Nem lehet h csak a megszokásból kezditek mindig újra? Szakítás után természetes h hiányzik a másik, és minden rossz tulajadonságát elfelejted, de nem kéne erőltetni ami ennyire nem megy :( Sztem ez kapcsolatfüggőség..