Miért ment ki a divatból az előbb az esküvő/házasság, utána gyerek sorrend?

"Most a nők le fognak pontozni, de én így látom:

a férfiaknak egyre kevésbé van kedvük házasodni, hiszen mindent megkapnak a nőktől esküvő nélkül is. Majd a nő gondol egyet, elkezdi erőltetni a gyerektémát, a férfi kelletlenül belemegy és 5 éven belül nincsenek együtt, mert a pasinak csak púp a hátán az egész..."

Igen, ilyen pasi inkább ne szaporodjon!

Én mondjuk nem akarok soha gyereket nő létemre, mert úgysem tudnám eltartani, igazából nincs is kedvem egy pasinak sem csicskázni.

De ha mégis megtalálom azt, akivel lehetne tervezni, akkor először egy macerák nélküli házasság, aztán talán gyerek, függ az anyagi helyzettől nagyon és a kapcsolattól is.

De inkább jobban örülnék, ha ebbe a világba már nem kellene gyereket szülnöm.

Élettársi és egyéb hülye kapcsolatokba szintén nem mennék bele.

Lám, engem is lepontoztak. Ezek szerint nagyanyáink voltak a barmok, akik tényleg "lányként" mentek férjhez, és nem terhes nőként...hülyék vagytok.

ma 15:10-nek pedig valahol igaza van. Minek vegye el a pasi a nőt, ha úgyis megad neki mindent? Mitől lesz másabb az életük házasság után? Így még kiskapu is marad, és ha bedobja a törölközőt, akkor el tud menekülni mindenféle herce-hurca nélkül. Lássuk be, hogy valahol igaz.

Azért, mert talán a kapcsolat elején abba ringatják magukat, hogy "nem köteleződöm el". Minta az csak a házasságot jelentené...

Röhej, amikor valakik 8-10 éveket járnak, és utána cuccolnak össze...most az mi?

Nálunk így volt: 2 év után összeköltöztünk aztán felmerült a házasság. Most lehet h.lye p.csázni, de én rendes esküvőt szeretnék: ruhával, családdal, hajnalig tartó bulival, nászúttal. Csak hát a piszkos anyagiak... Így inkább gyereket vállaltunk, mivel mindketten fiatalon szerettünk volna szülők lenni (ez már a kapcsolatunk elején kiderült). Most a lagzi-pénzt naponta használom mint babakocsi, babaágy stb :-)))

Még nem mondtam le róla, hogy álomesküvőm lesz, de csak azért nem fogok 4 fős esküvőt tartani, mert mások ezt várják el. Csak egy életem van, próbálom úgy élni, ahogy nekem/nekünk jó :-)

Van olyan barátnőm, aki a klasszikus utat választotta, ők most dolgoznak a baba-projekten. Olyan is, akik a baba miatt házasodtam össze. Semmi jelét nem látom, hogy bármelyikük jobban szeretné a párját, mint a másik :-) 20-30 éve még a klasszikus volt a menő, mégis elég sok válás és félresikerült gyerek volt :-(

Szerintem egy család/nő által kierőszakolt házasság sokkal rosszabb, mint egy házasság nélkül boldogságban élő család.

Én azt veszem észre, manapság 2 szélsőség van:

Az alig huszonéves lány, aki beecsap a lesóba, gyerek, házasság, miegyéb, és a 35 éves "na most megtaláltam az igazit" típusú halálosan szerelmes nő, aki még vár, mert ki tudja, mi lesz, 40 évesen házasodik, és ott nem lesz gyerek, vagy 45 évesen sír a tévében, egy lombikbébis riportban.

nos, kiegészíteném a korábbi hozzászólásom. Nekem mindig is a klasszikus családmodell volt az álmom, és ezt is tartottam normálisnak: járás, összeköltözés, házasság, ház, gyerek.

mi fél év után összeköltöztünk, majd 3 és fél évvel később a 4. évfordulón jött a lánykérés, majd 1 év múlva lesz esküvő. közben befigyelt egy kutyus :)

a házzal valószínűleg még várni kell egy kicsit, előbb jön a baba, mivel ha lakásra várnék, sosem lenne gyerekem. Párom 33 éves lesz májusban, szerintem egy pasinál ez teljesen ideális, viszont azért tovább már nem várnánk. mégis mire? 5 év együtt lét után jöhet a baba...

sokaknál valószínűleg felborul a sorrend, mert sokan úgy gondolják, hogy nem fontos a papír. Tiszteletben tartom, elfogadom. nem ettől lesz tartós egy kapcsolat, hanem a közösen átélt élményektől, gyerektől... illetve sokan, mint az egyik hozzászóló is kifejtette, nem szeretnének kis esküvőt, inkább előbb babát vállaltak. az én kolléganőm is így tett. összejött a párjával, ha jól tudom 8 éve vannak együtt, megszületett decemberben a pici, de nincs esküvő, mert kicsit nem szeretnének, inkább várnak. attól még szeretik egymást nagyon is :)

Egyrészt a kérdésedben azt nem értem, hogy a közös jövőtervezésnek miért alapfeltétele a házasság? És egyáltalán hogy kell közösen jövőt tervezni? Ebben én tuti analfabéta vagyok.

Mi közel 6 éve élünk együtt, előtte 2 évig "jártunk" most terhes vagyok, de eszem ágában sincs pusztán ezért hozzámenni, és azt hiszem ő sem ezért venne vagy nem venne el. Nagy vagyonunk nincs, albérletben lakunk, de teljes az egyetértés és most úgy érzem közös úton haladunk. Még ide keverhetném a szerelmet is, de akkor nem lennék tárgyilagos.

Fogalmam sincs, mi lesz velünk 1 év múlva, de azt gondolom, erre akkor sem lenne biztos válasz, ha házasok lennénk és "összekötne" minket pluszban egy lakáshitel.

A gyereket mindketten akartuk és nem érzem magunkat felelőtlennek, csak mert mondjuk nem 80 e forintot fizetünk ki havonta hitelre, hanem 40 ezret albérletre. Egyáltalán hol a határ a felelősség és felelőtlenség között?

Én nő(inkább még lány) vagyok, mégis egyetértek a 7. válaszolóval.

A legnagyobb probléma az, hogy az emberek egy része nem tud/akar/hajlandó tervezetten véghezvinni a dolgokat, az "ahogy esik, úgy puffan" elv érvényesül. (Terhes lettem, hát egye fene, megtartom, aztán MAJD LESZ VALAMI).

Elég gyenge taktika gyerekkel megfogni a férfit. Aki elkötelezni nem hajlandó magát, azt gyerekkel sem lehet sokáig magunk mellett tartani. (nomeg kinek kell olyan kapcsolat? mindez a pénzről/kapcsolatfüggőségről, önzésről szól)

A gyerektől nem feltétlenül lesz erősebb a kapcsolat, mivel az eltérő gyereknevelési módok csak újabb ütközési pontot képeznek.

Én igenis annak a híve vagyok, hogy egy erős kapcsolatra kell építeni mind a házasságot, mind pedig a családalapítást. Ehhez kell az, hogy ismerd is a párod, ne csak d*gjatok. Ha úgy látom, hogy nem lesz meg a megfelelő körülmény a gyerekem számára(és itt nem luxusra gondolok, hanem egy házra és fizetésre - ami lényegében mégiscxsak luxussá vált)akkor teszek a picinek egy szivességet, és nem hozom a világra. Ez a felelősség. És hogy olyan apának szülöm, aki akarja és tesz is a családunkért, ahogy én is.