Szerintetek ez normális reakció egy anyától?

Magadnak tanulsz, nem neki. Ha meg tudsz, állj meg a saját lábadon, és tanuld azt, amit szeretnél, hagyd ott a fenébe a sulit is és édesanyád is.

Nem normalis, ha téged nem érdekelnek az orvosi stb. palyak,akor ne akarja raderõltetni.

Ritka esetek egyike vagyok én!Nem vagyok professzor, nincs diplomám,pék és cukrász lettem,pedig anno nem annak akartam tanulni,mert Dunát lehetett vele rekeszteni,ezelőtt 10 évvel!A képzőművészet és s rajz és festés vonzott,imádtam és imádom a mai napig!Mivel nagyon jó kapcsolatom volt az édesanyámmal,hallgattam rá és inkább elvégeztem a pék-cukrász iskolát,ahol megismertem a férjemet,a gyermekeim apját,a boldogságot és azt az örömet amit az a szakma nyújthatott!Én tanácstalan voltam és "ez lett belőlem",de ha a szívedre hallgatsz akkor most az egyszer ne az édesanyád érveit vedd alapul!Igazságtalan veled szemben ez úgy érzem,csak a a baj ott leledzik ha nem tudsz a saját lábadon megállni, mivel ő finanszírozza a tanulmányaidat!Nekem is új és új álmaim lettek azóta,bár ebben az országban marhára nem lehet semmit sem megvalósítani,de a tudást és a szakma iránti szeretetedet nem veheti el senki!Én a helyedben a béke kedvéért elfogadnám ezt összeszorított foggal,majd később munka mellett elhúznék onnan és folytatnám tovább amit én szeretnék!Nehéz lesz, de ne add fel az álmaidat!Nehéz jó szülőnek lenni hiszen én is édesanya vagyok,de sohasem korlátoznám a gyermekeimet,ha meg lenne rá a lehetőségük mivel imádom őket!Szeretettel,nem feldúltsággal és rábeszélőkészséggel,felnőtt ember módjára ,el lehet neki magyarázni mit is szeretnél szerintem!De ha ez nem megy marad az a verzió amit írtam hogy kibírni valahogyan hiszen gondolom ő "szponzorál"és majd idővel magad lábára állni és azt tanulni amit te szeretnél!Sok lehetőséged nincs!Ne csak a düh vezéreljen gondolkozz el ezen!