Hogyan kezdjek neki? Meg szeretnék változni a holnapi naptól, úgymond új ember szeretnék lenni

Ez nem megy egyik napról a másikra és nem felnöttebbnek, hanem érettebbnek kell lenned.

Az elsö dolog, hogy megtaláld azokat a dolgokat, amik miatt gyerekes vagy, ha ezek megvannak, akkor megtalálod a választ!

Első a számból vette ki a szót. Csernus könyvei tényleg erről szólnak.

Azt írod holnapi naptól új ember szeretnél lenni. Csakhogy nem lehet egyik napról a másikra megváltozni, ilyen rövid idő alatt max. afféle maszkot ölthetsz magadra, önmagad előtt is színészkedhetsz hogy te bizony most megváltoztál. Pedig:

"Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem." (Csernus Imre)

Az ember személyisége fokozatosan fejlődik ki, ahogy a tiéd is. Az, hogy te elismered, hogy hibáztál, gyerekes voltál, és megbántad, az egyik biztos jele annak, hogy ez a fejlődés nálad is zajlik, nem egy helyben toporogsz.

Ebből a helyzetből úgy tudnád kihozni a maximumot, ha bocsánatot kérnél a barátnődtől, elmondod, hogy miben hibáztál és miért, hogy miért nem értesz egyet az akkori viselkedéseddel, és szeretnél ezen változtatni. Ez egy elég érett lépés lenne, amitől biztos jól éreznéd magad, mert megindultál abba az irányba, amerre fejlődni szeretnél.

A fejlődés szerintem hullámokban történik. Vannak lassabb és gyorsabb időszakok. A gyorsabb időszakok a nehezebbek, mert általában valamilyen probléma, nehézség hatására szokott az ember fejlődése lendületet venni – a nehéz helyzetek kényszerítenek rá a személyiségfejlődés gyorsulására. Az ilyen időszak mindig sok bizonytalansággal, útkereséssel jár, és az a jellegzetes érzés jellemzi, hogy már érzed, milyen szeretnél lenni, de még nem jutottál el odáig, hogy ezt meg is tudd valósítani. Persze ezek általában megfoghatatlan, szavakkal nemigen körülírható "célok". Ilyesmiben vagy most te benne ha jól sejtem.

Amikor pedig az ember kiegyensúlyozott és nem különösebben történik vele semmi, akkor a fejlődés lassabb (illetve egy bizonyos kor fölött már stagnálás van).

Szóval azzal, hogy te változni akarsz, érzed is, hogy hogyan, és megbánást is tanúsítasz, azzal te már kezdesz felgyorsítani ezen a fejlődési úton. De olyasmire ne számíts, hogy elolvasol néhány hozzászólást, meg egy Csernus könyvet, és másnap már úgy ébredsz, hogy te vagy Buddha.