Maradjunk vagy menjünk albérletbe? Anyós - probléma

Másfél éve vagyunk házasok, és bár mind a ketten dolgozunk, de hitelt nem akarunk felvenni, így együtt lakunk anyósékkal, és ráadásul a nagyszülőkkel. A konyha, a fürdőszoba közös, így csak a szobánk a miénk. Minden hónapban kifizetjük a költségek ránk eső részét, a férjem nevén van az autó, de közösen használjuk. A probléma inkább abból adódik, hogy mivel együtt élünk, természetesnek veszik, hogy szabadon rendelkezhetnek az időnkkel. Ha el akarunk menni akárcsak az én szüleimhez is, már jó előre be kell jelenteni, de ötből általában négyszer még ezt is elfelejtik. Úgy kezelik a fiukat, mintha még mindig önálló lenne. Minden szabadidőnk, hétvégénk be van osztva, mindig kell csinálni valamit, ha fát vágunk, az egész család benne munkálkodik, de ez érthető, mert ezzel fűtünk. Csak állandó jelleggel sok. At apósom állatokkal foglalkozik, ebből következik, hogy automatikusan a férjem megy vele hétvégente. Mozi vagy kirándulás szinte megoldhatatlan nálunk. Ha már hétvégén fél 8ig alszunk, olyan szemekkel néznek ránk... szerintük aki akar valamit az életben, az korán kel. Az anyósom sokáig bejárkált a szobánkba pakolászni, nem szerette azokat a tárgyakat, amelyek az enyémek, de erről már sikerült leszoktatnunk. Babát szeretnénk már elég régóta, de valószínűleg a fáradtság is közrejátszik abban, hogy még nem jött össze. Nagyon nehéz a helyzet. Szerintetek mit tegyünk? Lehet bízni abban. hogy jobb lesz a helyzet?