7. osztályos unokahúgom nagyon sokat rontott, pedig egy éve még nagyon jó tanuló volt. Ezzel veszélybe sodorja a továbbtanulását is egy jó iskolában. Mit tehetnénk?

Valószinű, hogy megviselte a költözés, új iskola, új tanárok! Én is átéltem ezt 7-ben, nagyon rossz érzés volt.Ha ő nem veszi a fáradságot, és nem veszi elő a tanulnivalót, akkor mondhatjátok neki akárhogy, nem fog! Talán le kéne vele ülnöd beszélgetni, megkérdezni h nincs-e valami problémája az iskolában, és elmagyarázni neki, h milyen sok minden múlik azon, h most h tanul! Hátha elgondolkozik egy kicsit! Ja, és szerintem rossz ötlet lenne pszichológushoz vinni!

Nekem mondhattak akármit, hogy tanuljak. Ha én nem akartam, akkor nem tanultam. Büntetni nem büntettek, de szerintem ha elvették volna a számítógépet/TV-t, akkor is inkább olvastam volna, mint hogy tanuljak. Ez így van általános óta, és nagyjából gimnáziumban sem tanultam egy árva szót sem. Ahhoz képest 3,6-os átlagom van. Most fogok érettségizni. Majd arra tanulok, de azt mondaniuk sem kell.

Bár az különbség, jut eszembe, hogyé n általánosban nem rontottam, mert alapból nem tanultam, szóval tartottam a "szintet". Az valóban aggasztó, ha hirtelen lerontotta a jegyeit..

Nekem meg -pedagógus végzettséggel is rendelkező nem pedagógusként- hogy megcseszhetsz mindenféle prédikációt,ha a közvetlen környezete,magyarán azok,akik nap,mint nap vele vannak -tanárai,osztályfőnöke,de legfőképpen a szülei- hogy téged idézzenek,magasról tesznek rá,hogy a gyerek ront... első lépésben meg kellene a gyerekkel értetni,hogy a jövőjét teszi nagyon durván kockára...ha nem veszik fel gimibe,akkor mihez kezd? 8 általánossal manapság max. ilyen mindenféle mezőgazdasági idénymunkát lehet vállalni,meg esetleg gyárba lehet elmenni valami mocskos-olajos-büdös-izzasztó munkát vállalni,ami nem elég,hogy mocskos,olajos,büdös és izzasztó,de mindezek mellé még mélyen alulfizetett is.Ha tanulna,lehet akkor se lenne nettó 200.000 forintos fizetése,cégautója és nem tudom én milyen bónusz juttatásai,de akkor legalább reménye lenne rá,hogy 10-15 év múlva valami normális pozícióért harcba szállhasson... Most is kőkemény világban élünk,mire ő odakerül,hogy felnőtt lesz,a világ csak még jobban durvul,a követelmények,elvárások még sokkal emelkednek...

Előző vagyok.Még annyi jutott az eszembe,hogy te ismered a szüleit,hogy milyenek.Ha nem olyanok,hogy rögtön "letorkolnak",hogy tudniillik mi közöd van neked ehhez,miért ütöd bele az orrodat abba ami nem a te dolgod,törődj a magad dolgával,ha ilyenek,akkor a gyerekre próbálj hatni,ha nem megy,akkor hagyd az egészet.Majd tanul a család a saját kárán,még akkor is,ha akkorra esetleg már késő lesz.Ha pedig úgy látod,hogy ezzel inkább -abszolut jóértelemben- felnyitnád a szülők szemét,hogy atyaúristen,a gyerekem nem tanul,mi lesz belőle,kukatúró hajléktalan,börtöntöltelék vagy kazánkovács...és erre többet foglalkoznak vele,meg esetleg elkezdik korrepetítorokhoz járatni(és az segít is rajta,nem csak ablakon kidobott pénz),akkor meg beszélj a szülőkkel,és nyisd fel a szemüket.Példának felhozhatod saját magadat is,feltéve,hogy te nem egy lusta,tohonya disznó,tanulásra magasról tevő henye ember vagy...

Az, hogy korábban jó tanuló volt, nem jelenti azt, hogy okos. Alsóbb osztályokban sokan kitűnők, aztán ahogy nehezedik a tananyag, lemaradnak. Lehet, hogy az unokahúgodnak nem is kéne túl erős iskolába továbbmenni. Lehet belőle még jó árufeltöltő is a Tescoban, azokra is szükség van.