Mit tegyek? Van egy nagy tüském a férjemmel szemben. Mégpedig, hogy ha a főnökéről, vagy a családjáról van szó, úgy érzem, nem (mindig) áll ki mellettem.

Köszönöm az eddigi válaszokat, hozzászólásokat.

Nálunk is a féltékenység a kiváltó ok. De nem csak a kapcsolatunkra féltékeny, hanem a férjemre is, mint férfira.

Zavarta, ha a férjem mellett ülök, fogom a kezét (férjem ezt régebben hagyta is, talán mostanában kezd javulni a helyzet, demár akkora a tüske bennem, hogy iszonyatosan fáj, nem tudom magam rajta túltenni), és próbálta visszacsábítani a családi fészekbe a szülőkhöz, mert az ő kapcsolata tönkrement, egyedül maradt.

Mostanában az ő új pasijának a jelenlétében próbál színészkedni, hogy ő tul. képpen rendes sógornő velem. De már a gondolatától is kiráz a hideg.

Járjak pszichó dokihoz? Mert a férjem tehetetlensége még inkább dühít. Én próbáltam a sógonőmmel megbeszélni a problémát, de ő kigúnyolt, csak lenézően próbálta osztani az észt, amit még a férjem is rossz néven vett.

Eléégé csöndes, rendkívül konfliktuskerülő személy a férjem. Ezt tudnám is tolerálni, mindaddig, amíg elsimeri, hogy valóban ártó szándék vezéreli a testvérét, és fenyegti a kapcsolatunkat. Ha azt mondaná, látom mit csinál, de anyukám miatt nem akarok konfliktusba kerülni vele. Bírjuk ki azt a pár órát velük pár havonta és pont. De az hogy még én voltam a rossz, mert merészeltem kinyílvánítani a véleményem, elkeserít. És már azt érzem csúszok lefele a lejtőn, nem tudom megállítani ezt az érzést.

Egyébként nem gondoltam volna, hogy testvérek is így meg akarják fúrni egymás kapcsolatát. Megdöbbentő, hogy ennyi embert érint ez a fajta probléma.

Lehutóbbi választ adó hogyan tudtál felülkerekedni kínlódáson?