Mi tévő legyek? (temetés)

lehet ridegnek fog tünni válaszom, de ha igazán szeretted keresztapádat akkor ez a minimum, hogy ezt elvállalod.. Szedd össze magad!!

Véleményem szerint az is éppen elég ha ott leszel a temetésen. A sokat említett bátorság és a félelem legyőzése ahhoz is kell. A szokásokat pedig én személy szerint szívesen megváltoztatnám. Tegnapelőtt voltam nagyapám temetésén,ott álltunk a koporsónál és egyszerűen nem tudtam mire vélni a pap szavait, semmi köze nem volt nagyapámhoz ahhoz,amiről beszélt, de ilyen a liturgia. Dicsőítjük istent. A sok bátor férfi sírt, én nem tudtam, csak mikor a pap elhallgatott végre és elhantolták. Egy szó mint száz, egy temetés egyébként is elég merev és szomorú, (mi a személyes részvétnyilvánításból sem kértünk, nem akartunk végighallgatni és csókolni több tucat embert). Ne haragudj, hogy ilyen részletekbe merültem. A lényeg az, hogy semmit nem vesz el a férfiasságodból, ha nem viszed a keresztet és persze az sem ha sírsz. Egy temetésen ez természetes. De azért ne ájulj el :)