Mi a teendő? Én ezt már nem bírom!

Ha legközelebb kifogásolja, hogy semmit sem csinálsz, konkrétan kérdezz rá, hogy "Anya! Mit szeretnél, miben segítsek?" Szerintem rá fog jönni, hogy igazából nem is kell többmindenben segítened, csak gondolom, szereti valakinek kibeszélni a napi tennivalóit, amit otthon egyedül, magányosan csinál délelőttönként.

Továbbtanulásra egyébként javaslom a kollégiumot, bár nem tudom, nálatok mennyire jönne be, de én szerettem, és nem árt egy picit elszakadni az ősöktől. Nem kell örökre, visszamehetsz utána is, de szerintem mindenkinek jót tesz egy kis önállóság, neked is, és neki is (pl. feltűnik majd, hogy eddig te vitted a postára a leveleket.)

Nem vagy lusta, igenis ha jó eredményeid vannak, nyelvvizsgáid, meg a hivatalos dolgokat is intézed az már valami. Értse meg hogy tanulnod kell és eleget pihenned, ha vinni szeretnéd valamire. A helyében büszke lennék rád, hogy ennyire szorgalmas vagy, és szeretnéd megalapozni a jövőd.

Anyukád nem csak otthon főz, takarít meg mos, de ő is eljár dolgozni, dupla meló, neki is van házifeladat bőven, és örül ha alvásra marad ideje.

Stresszes és fáradt ő is, ezért nyügösebb.

Én pl se vezetni nem tudok, se úszni, se bicajozni, ahoz sincs türelmem hogy gyöngyöt fűzzek, amit imádok és beteljesülne azt is félbehagyom, csak mert fáradt vagyok, esetleg félek. Énekesnő szerettem volna lenni, most össze is jött volna egy banda nekem, tetszett is nekik a hangom, és csak azért szálltam ki az egészből, mert ha megint lesz melóm, akkor négy műszak mellett nem tudok eljárni a próbákra, az utazást sajna nem birom tömegiszonyom van, lemondtam sokmindenről a nyugalom kedvéért, meghát szeretnék néha pihenni is, meg a barátommal lenni. Ez elég nyomós indok, hogy feladtam minden? Ahoz hogy a zenéből megéljek, karrieristának kéne lennem, de én szeretnék gyerekeket, valamint aki nagyon jó akar lenni a szakmában és megélni belőle, az már sztár lesz, én pedig idegekkel nem bírnám azt ki.

De tudod mit tanultam az életben? Ha a pénzt és szerencsét be akarod vonzani az életedbe, akkor ne panaszkodj, ne légy pesszimista, csak kérd, amit szeretnél, hidd el, hogy megérdemled, fogadd el a lehetőségeket, és köszönd meg. Csak arra gondolj, hogy sikerülni fog, hogy eléred amit szeretnél. A gondolatnak és a szavaknak teremtő ereje van.

Egyáltalán nem vagy lusta, sőt nagyon ügyes, talpraesett lány vagy. Egészen biztos vagyok benne, hogy anyukád is így gondolja és ha tudná, hogy mit érzel néha, nagyon elcsodálkozna és kicsit magába is szállna.

Én is anya vagy és sajna ismerős a szitu, amiről írsz. Hidd el, nem vagyok rá büszke, mikor idegességemben pont azon töltöm ki a mérgem, aki nem tehet róla és akit a legjobban szeretek. Nekem most pl a napokban megszűnt a munkahelyem és a létbizonytalanság miatt sokkal ingerültebb, türelmetlenebb vagyok, mint máskor. Rosszul alszom, folyton a kifizetetlen számlák körül forog az agyam és egyfolytában állás után kutakodom, ráadásul beindítottam egy vállalkozást, ami szintén őrli az idegeimet, mert minden kezdet nagyon nehéz. Nem tudom anyukádat mik azok a valódi problémák, mik azok a dolgok, amik igazán zavarják, mik miatt ingerült, de szerintem az, hogy veled folyton morog, csak pótcselekvés, nem veled van baja. Én is szoktam zsörtölődni a 17 éves fiammal, de szerencsére neki nagyon jó természete van és kinevet, ha hülyeségek miatt piszkálom és akkor én is elnevetem magam.

Ő is szokott főzőcskézni, folyton összeken mindent a konyhában és nem takarítja le rendesen, de ezért pl nem szoktam veszekedni, max figyelmeztetem, hogy máskor kicsit alaposabban takarítson. Sokkal jobban örülök, hogy kísérletezik, szeret főzni, törekszik az önállóságra, mint amennyire zavar a kosz, ezért inkább vállalom a plusz takarítást utána, mert megéri, ha megtanul főzni. Ha anyukád veszekszik veled a konyhában, kérdezd meg tőle, jobban örülne neki, ha egyáltalán nem szeretnél megtanulni főzni és pl amikor ő tanult ennyi évesen, ő egyből mindig mindenben tökéleteset alkotott? A türelmetlenségének egészen biztos, hogy más az oka, nem veled van gondja. Próbálj meg vele őszintén beszélgetni, hátha egy jó pillanatában elmondja, milyen gondjai vannak. Fel a fejjel, ne keseregj és menj bátran továbbtanulni, ha ennyire jó tanuló vagy és ha meg tudjátok rá teremteni a pénzt. Lehet, anyukádnak is anyagi nehézségei vannak, mint pl most nekem és nem kizárt, hogy pont ettől ingerült.

Ez a dolga? Tudod te egyáltalán, hogy mivel jár egy háztartás vezetése? Most nem azért, de 17 évesen valóban nem kellene azt hallgatnod, hogy mindent összekensz. Mert ebből az jön le, hogy nem mosogatsz el magad után. Bocs, de 17 évesen egy kicsit azért besegíthetnél a házimunkába. Én is ezt csináltam, és nem hátráltatott a tanulásban.

Biztosan nagyon okos vagy, és jól tanulsz, és édesanyád ezért büszke is rád. Csak a házimunka nagyon kifárasztja. Dolgozik is mellette? Biztosan egy csomó gondja van, és ahogy egyik válaszoló is írta, akaratlanul is rajtad tölti ki a mérgét. Ami persze nem mentség, de akkor "legyél te az okosabb", és kérd meg, hogy mondja el, mi a baj, mi bántja.