Feleségek, menyasszonyok (sorstársak)! Mi elfogadható szerintetek egy legénybúcsún?

Szerencsére párom azelőtt megmondta hogy ő nem tart igényt semmilyen legénybúcsúra,mielőtt szóbahoztam volna :)

Igy mi ezt a részt komplette kihagytuk,külön egyébként sem szoktunk bulizni.

(haverok akarták szervezni,de le lettek beszélve)

Mivel én új voltam a városban és nem ismertem senkit, így a férjem nem szerette volna, hogy ő elmegy a haverokkal legénybúcsúzni én meg ülök otthon és nézem a falat mert nekem nem volt egy szál barátnőm sem aki szervezhetett volna leánybúcsút.

Így bejelentette, hogy közös mulatozás lesz, egy puban összegyűltünk néhány haverral, iszogattunk, fergeteges volt a hangulat és együtt is voltunk utoljára mint barát és barátnő:)

Lehet másnak ez így nem lett volna igazi buli de nekünk tökéletes volt és a mai napig nevetünk az akkor készült képeken:)

Ma 11:08!

Az én párom is ilyen. (szerencsére). :)

Nálunk sem lesz sem legénybúcsú,sem lánybúcsú!

Egyikőnk sem tart rá igény,azért pedig fölösleges hogy a haverok jól érezzék magukat! :)

11:08 vagyok

nekem is van lány ismerős aki vállal ilyet,és nem csak táncol...bár legtöbbször "csak" orális szex...

és legénybúcsús történet is akad baráti körben,feleségen kivül mindenki tudja...

Párom szerintem részben ezért is mondta hogy ezt nem,mert csak a lesajnálás lenne hogy ő még a táncoslánnyal se kezd semmit (és nem ezen mőlik a megcsalás,megcsalhatna bármikor,de nem egy sokathasznált k.rvával tenné ugysem)

ma 12:17!

Ki-mit rendel, azt kapja. Én még egy haveromtól sem hallottam, hogy legénybúcsún privát tánc lett volna a vőlegénynek, pedig jó viszonyban vagyok a haverjaimmal, rendszeresen kibeszéljük a nőügyeiket..

Lényegében annak jár a "privát tánc" - vagy nevezd, ahogy akarod, aki fizet érte. Van egy haverom, aki nem egyszer megtette...

Az akkor még leendő férjem korábban mondta (már volt házas), hogy soha nem volt még legénybúcsún, vendégként sem.

Az egyik közös haverral együtt szerveztünk teljesen titokban neki egy legénybúcsút. A srác szerzett fotókat, telefonszámokat ismeretségi körből táncoslányokról. Felhívtam őket, aki a legnormálisabbnak tűnt, őt kértem fel.

A férjem haverjait is végighívtam. Vicces volt, mert a telefonokat az asztalon szoktuk hagyni, nem nyúlunk egymáséhoz. Most kivételesen kellett volna az övé, hogy kiírjam belőle a telefonszámokat, naná, hogy ilyenkor volt állandóan a zsebében.

Szegény hiába hívta a haverjait, hogy üljenek be valahová, amíg nekem lánybúcsúm lesz, senki nem "ért rá". (Megkértem őket, hogy tartsák titokban) Végül a lánya egy kamutörténettel odacsalta. Indulás előtt győztem kifogásokat kitalálni, hogy miért ne macinaciban találkozzon a lányával. Amikor a lánya is felhívta, hogy ugye normálisan felöltözött, már teljesen ki volt borulva, hogy miért ennyire fontos, hogy mi van rajta.

A házigazda fotómániás, úgyhogy eléggé jól dokumentált lett az este. Később, amikor nála voltunk, megmutatta a fotókat. A táncoslánnyal semmi gondom nem volt, a férjem bárhol láthat jó testű nőt, tartom annyira intelligensnek, hogy nem ott csap a homlokára, hogy "jééé, neki nagyobb melle van".

Két dolog miatt voltam csak mérges: a lánnyal megbeszéltem, hogy nem egy mazochista típus a férjem, így viccből se üsse, mert az lett volna a terv. Ennek ellenére vitt valamilyen korbácsot és elég szép csíkok maradtak a vállán, ő is panaszkodott, hogy a fájdalom nem volt ínyére.

Illetve az egyik agyhiányos haverja bepiálva viccesnek gondolta, hogy odaugrik és egy papuccsal a lába közé üt. Gondolom nem kell részletezni, hogy ez mennyire tud fájni egy pasinak.