Mit érezhet az a szülő, akinek a gyereke nem elég okos? Érzi a gyerek vajon, hogy tegyük fel az apja csalódott, elégedetlen vele?

Attól, hogy a reál dolgok nem jönnek be neki, még nyugodtan lehet okos ember. Olyan nincs, akinek minden fekszik.

Lehet belőle régész, jogász, geológus, meteorológus, logopédus, akármi.

Szóval ez nem ezen a pár tantárgyon múlik. Egyébként attól, hogy a matek nem megy, a kémia meg a fizika mehet. Mindkettőben kell számolni, de azért nagyon nem egy kategória :)

Egyetértek az elsővel. Amúgy szerintem ez nem okosság, hanem inkább érzék kérdése. És nem hinném, hogy az számít okosnak, akinek megy a matek meg a fizika.. Szerintem pl. a magas szintű biológia sokkal nehezebb.

És egyáltalán nem gond, hogy a gyerek nem követi a család példáját és más irányba megy. Hagyjátok kibontakozni, fogadjátok el, hogy esetleg ő nem orvos vagy mérnők lesz. Ettől még nem számít butának. És ne legyetek emiatt csalódottak, biztosítsatok minden lehetőséget a számára, segítsetek neki, hogy megtalálja a saját útját.

Szerintem nem az a kérdés hogy éli meg a szülő,hanem hogy éli meg a gyerek?!Hogy éli meg azt a tényt,hogy adott esetben az édesapja csalódott,vagy elégedetlen!?Akkor,amikor még csak a pocakban van,mit mondanak a szülők?:-Csak egészséges legyen,a többi nem számít!-Na de,ha a gyerekbe olyan érzéseket keltünk,hogy ő nem felel meg az elvárásainknak,csalódottak és elégedetlenek vagyunk vele,ő maga el is hiszi majd mindezt,és amiben pedig jól teljesítene,esetleg kiemelkedő lenne a tudása bármiben is,félve attól,hogy mit szólnak majd otthon,meg sem próbálkozik vele,feladja!

Nem tudom milyen idős a gyermek,de bizony tanára is válogatja,milyenek a diákok!

Röviden:Fiam szeptemberben iskolát váltott,alsós.Előző suliban sem az olvasás,sem az írás nem ment neki.Mint kiderült,szorongott az előző tanártól,és pont a teljesíteni akarása gátolta abban,hogy jól teljesítsen.Azóta itthon többször is,magától előveszi a könyveket,és bizony van úgy,hogy 2-3 oldalt is elolvas,és vissza tudja mondani a tartalmát.

A másik dolog meg az,hogy férjem szerette volna,ha olyasmik érdeklik a fiunkat,mint őt.Ő egy tipikus macsó,nagy orgánomú stb....A fiunk ezzel szemben addig kérlelt bennünket,míg beírattuk a művészeti,és zenesuliba.Ennek 3 éve,és élvezi,mellette matekversenyre jár,mert nyugodt közegben még a matekot is megszerette,de zenét nem akarja feladni!(Legtöbbször a hugának játszik itthon,és olyankor még az a nagy macsó is ellágyul!)

Annyi a titka -szerintem- ,hogy tiszteletben kell tartani a gyermekünk képességeit,és hagyni kibontakozni abban,amit szívesen csinál,és érzéke van hozzá!

Bocs,hogy ilyen hosszúra sikerült!

Volt matektanárom családjában mindenki zenész volt, több közöttük Erkel-díjas.

Ő meg színjelessel diplomázott az ELTE-n matek szakon. Szóval, öröklődött a tehetség, csak másik területen mutatkozott ki.

Meg kell várni, mi lesz a gyerekből, miben jó. Sosem szabad "lemondani" a gyerekről!