Mit csináljak a nagyanyámmal?

Érdemben tudok véleményt mondani.

Én 16 évesen vettem fel a kapcsolatot a nagyanyámmal, ugyanezen az alapon. Mégiscsak a nagyanyám: habár ő az előző 10-11 éve felénk sem nézett. Se a lányára, se az unokáira nem volt kiváncsi. Én csak meséket ismertem, hisz, amikor utoljára láttam még nagyon kicsi voltam és úgy gondoltam, hogy a mesékre nem adok. Mert az csak egyoldalú és szeretném ismerni a másik oldalt is.

Hát, meg modnom őszintén a mesék igaznak bizonyultak. Bárki megmondhatja, hogy én vagyok a világ legmegértőbb embere. Soha, senkire nem vágtam még be a durcát és a büszkeséget tartom a világon az egyik legnagyobb hülyeségnek és a legrosszabb tanácsadónak, de a nagyanyám kihozta belőlem a legrosszabbat. 5 év ismerettség után úgy döntöttem elég volt belőle és onnantól kezdve felé sem néztem.

Soha azóta, se előtte nem tettem ilyet senkivel. De belőle elég volt. Minden amit róla mondtak beigazolódott.

Tavaly halt meg, de nem voltam ott a temetésén és nem érzek lelkiismeret furdalást sem ez miatt.

Kívánom, hogy a te nagymamádról az ellenkezője derüljön ki.

Hát én tudom, hogy mit élsz át. Az én nagyszüleim már nagyon régen elváltak, a nagymamám újra férjhez ment, én csak az "új" férjét ismertem világ életemben és őt szerettem nagyapámként. De tudtam, hogy nem ő a vér szerinti apukája az én apámnak. Aztán pár éve a fősulin egy tanulmányt kellett készíteni a nagyszülők valamelyikével, le kellett írni, hogy milyen volt az életük, gyerekkoruk, fiatalkoruk... Akkor szóbakerült ugyebár a vér szerinti nagyapám és kiderült, hogy ő anno mikor elváltak, visszament a szülőfalujába. Az a falu 20 km-re van attól a várostól, ahová fősulira jártam. Az egyik csoporttársamnak élnek ott rokonai, és ő megkérdezte tőlük, hogy ismerik-e az én nagyapámat és hogy él-e egyáltalán. Kiderült, hogy él és virul, neki is lett új családja, fia, unokája. Az első szülött fiára meg sosem volt kíváncsi. Én úgy gondoltam, hogy inkább nem keresem fel, pedig nagyon nagy volt bennem a kíváncsiság. Nem tudom, hogy az új családja, a fia, az unokái tudják-e, hogy van egy fia, annak vannak gyerekei és már jönnek sorban a dédunokák. Nem tudom, hogy lenne-e jogom ahhoz, hogy annak a családnak csalódást okozzak, hogy esetleg az apjuknak/nagyapjuknak milyen titkai vannak.

Beszélj anyukáddal, mondd meg neki, hogy te szeretnéd megismerni a nagyit. Egy találkozástól még nem dől össze a világ.

Ne "csinálj" vele semmit. Én felkeresném, elé állnék, bemutatkoznék.

A Hellinger féle családfelállítás és terápia egyik alap megfigyelése, hogy senkit nem lehet következmények nélkül kizárni az Őt megillető helyről a családi hierarchiában. Bárkire lehet haragudni, lehet vele nem beszélni, lehet nem tisztelni, örökségből kizárni stb. Ezeknek azonban súlyos következményei szoktak lenni. Ha nem ebben a generációban, akkor egy következőben. Ez a megfigyelés.

Én felvenném a kapcsolatot, aztán majd elválik. Attól, hogy elismerem a nagymamámat, nem kell neki igazat adnom, vagy elviselnem, hogy bármivel is bántson. Nem kell semmit tennem azon túl, hogy elismerem, ha Ő nincs, én sem lennék a világon. Ez viszont olyan elemi, hogy nincs róla mit mondani. Ezért tisztelet illeti meg, bármi egyebet is tett, bármit is "követett el", amiért a többiek nem beszélnek vele, kiközösítették. Az az Ő dolguk, ez meg az enyém.

Ui.: Jó lenne tudni, hogy a kérdező hány éves?