Miért utál a húgom? Mindig rosszindulatú velem fúrkál a hátam mögött.

Szia! Nem tudom mi a helyzet azóta, de most dobta ki nekem a GYIK a kérdésedet. Az utolsó beírásodra szeretnék reagálni, mert nekem is annyira nehezen esett le a tantusz a saját életemben, hasonló szituban, pedig ez egy alapigazság (és én még foglalkoztam is pszichológiával), szóval: Az EMBEREK MINDIG AZZAL VÁDOLJÁK A KÜLVILÁGOT, AMI BENNÜK VAN. Aki folyton arra panaszkodik, hogy az emberek ("mások") milyen pénzéhesek, az valójában él-hal a pénzért. Aki folyton szidja az embereket, hogy milyen primitívek és buták, az saját magát érzi annak stb. A húgod önmaga árulja el magát, amikor arról beszél, hogy mindenki irigykedik rá és a kapcsolatára, és szánalmas.

Ez akkor is így van, ha neked éppen nincs konkrét irigyelnivaló az életedben, vagy te úgy érzed. Neki elég annyi, hogy konkurencia vagy a számára a családi házban, mert ő hozzászokott, hogy ő az egyedüli királynőm és nem tűr meg maga mellett senkit.

Tudom, hogy ez mind elég szörnyen hangzik, de a helyzet az, hogy valójában is szörnyű... Egy ilyen embernek nincsenek egyáltalán egyenrangú kapcsolatai, mert a trónszékre nem fér föl senki őmellé. Nem véletlen, hogy a barátjával is úgy beszél, mint a kapcarongyával, és az sem, hogy nincsenek barátai. (Teszem hozzá, az ilyen típusú emberek nem is barátokra vágynak, hanem alattvalókra.)

Ha így nézed, akkor valójában egy sajnálatra méltó életet él, mert ebben a létben nincsenek mély érzések, mély kapcsolatok, csak alattvalók és trónkövetelők... és az alattvalókból is bármikor trónkövetelő lehet, úgyhogy folyton résen kell lenni...

Remélem, közben már megoldódott a helyzet, és nem kell együtt laknotok.

Írj, ha olvasod! Szia

Na most találtam meg ezt a nagyon régi kérdésemet.

Azóta változott sok minden.

Férjhez mentem gyerekem lett, szép helyen élünk a férjem házában és építkezünk.

Anyámék nem beszélnek a nővéremmel sem és velem sem.

Kettőnket kitagadtak az örökségből, húgomé lesz minden.

Erre ment ki a játéka évekig szerintem hogy eltakarodjak és utána a nővéremről állított mocskosságokat hogy őrá is megharagudjanak, nyalják a seggét továbbra is.

Viszont azt mondták hogy neki diplomás férje lesz és nem lesz paraszt, nekem lett diplomás férjem.

A nővéremmel összejárunk, ő boldog. Én is boldog vagyok.

A húgom ott van 2 gyerekkel, 1 férjjel és nem lett végül diplomás férje , találkoztam vele egy temetésen, én úgy a világ fájdalmát látom az arcán.

Nyúzott, karikás a szeme, sápadt, szinte szürke, lóg rajta a ruha, görnyedt a testtartása.

Nem volt ő boldog régen sem, de ez csak most tűnt fel hogy sok éve nem láttam.

Egy jóbarátom egyszer azt mondta ezzel kapcsolatban hogy a húgom haragszik rám ,mert folyamatosan azt hallgatja anyáméktól hogy én milyen ronda, görbelábú, buta, fogyatékos , rakás szerencsétlenség vagyok ,és ez nincs így. Hogy ha tehetné akkor tényleg elásna élve a kertbe és elvenné a személyimet hogy az én életemet élje.

Eltűntem az életükből (anyám és húgom életéből), hogy ne kelljen mindig azt az embert látniuk akit gyűlölnek, és így nekem is szebb lett az életem.

Sok Bihari Vikit néztem ahhoz hogy ezt megértsem, de van még a nővérem is aki kimondogatta mindig az okokat, csak még nem voltam lelkileg érett arra hogy igen, van ilyen színtiszta gyűlölet, irigység, kapzsiság.