Neked ez hogy esne? Hogy mondhat ilyet?
Párommal 1 éve vagyunk együtt. Friss diplomásként, már fél éve nem találok munkát és így kénytelen voltam haza költözni a szüleimhez vidékre. Nagyon nehezen viselem, hogy újra a szüleimmel kell élnem, vidéket sem szeretem, nincsenek itt barátaim és nem is igazán akarok barátkozni. A legfőbb célom, hogy minél elöbb munkát keressek és visszaköltözhessek a városba.
Ezek miatt gyakran vagyok kedvetlen, szomorú és ideges. Azt érzem, hogy nekem már csak párom van. Csakhogy ő ahelyett, hogy támogatna azt veszem észre, hogy kezd elege lenni belőlem. Azt vágta a fejemhez, hogy csak nyafogni tudok és leszívom az energiáit. Azt mondja foglaljam el magam és barátkozzak. Nekem ez nagyon rosszul esik. Ugy volt, hogy összeköltözünk, de már azt is mondta csak akkor ha találok munkát, mert így hogy én egész nap otthon unatkoznék és az ő vérét szívnám nem akarja. Heti 2-3szor találkozunk, de azt mondja ő többet nem akar. Nincs hozzászokva az ilyen kötöttségekhez. Mert elöttem csak laza kapcsolatai voltak és ez neki tul nagy váltás. Legyek türelmes. Csakhogy nekem szükségem lenne rá és azt érzem cserben hagy.
Épp elég, hogy nem találok munkát, szüleimen élősködöm, vidéken élek, távol vannak a barátaim és még páromra se számíthatok?!?
Azt mondja mindennél jobban szeret és legyek türelmes és minden rendben jön. De mégsem ezt érzem!
Mit gondoltok erről?
Ezeket neki is elmondtam! Azt mondja, pesszimistán látom a dolgokat és ha lesz munkám, minden rendben lesz. Csak legyek türelmes.
Én is azt érzem, hogy jobban ragaszkodom hozzá, mint ő hozzám. ÉS már arra is gondoltam, hogy ezt kihasználja. Most "kiszolgáltatott" helyzetbe vagyok, ha még ő se lenne akkor már nem tudom mit kezdenék magammal.
De azt is érzem, hogy ez így nem jó. Nem vagyok boldog. Nem számíthatok rá és cserben hagy. Csak szavak vannak, de semmi tett.
Bocsi, de végiggondoltad, hogy talán van igazság abban, amit mond?
Mondjuk hogy tényleg fél éve a nyávogást kell hallgatnia, meg a duzzogást, hogy "én itt szarul érzem magam és nem barátkozom".
Szóval ez azért tényleg eléggé energiavámpír viselkedés. Én sem bírnám elviselni.
Neharagudj de a párodnak adok igazat.Ha fél éve ezen rágodsz akkor elhiszem hogy unalmas vagy neki.Nem hagy cserben,bizat hogy majd minden rendben lesz ettől többet ő nem tehet.Van pesszimista ember a környezetemben és hát mit mondjak fársztó,panaszkodik én vigasztalom és következő alkalommal ugyanez,uncsi.
Ősszeköltözés...mégis hogy?Ő tartson el téged pluszban még minden nap mikor hazajön a melóból a bús képedet nézze és nap mint nap vigasztaljon?ez kicsit sok egy embernek.
Nekünk is volt problémánk,engem is nyomasztott,egy darabig még vigasztalgatott a párom aztán elege lett,azt mondta legszivesebben haza sem jönne mert olyan szar a hangulat itthon,akkor láttam be hogy ez igy nem jó és változtattam.
Olyan mintha tőle várnád a megoldást,nem,a saját problémádat neked kell megoldanod,ő csak támogathat ebben,de nem gondolkodhat a fejeddel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!