Mióta komoly kapcsolatom van miért mennek tönkre a barátságaim annak ellenére, hogy én sokat teszek értük?
Életem első kapcsolata, 7 hónapja vagyunk együtt és komolyan úgy gondolom, hogy Vele szeretném leélni az életemet. Ennek ellenére úgy gondolom és érzem a barátaimra is szükségem van.
Mostanában nagyon sok problémájuk van, nekem pedig egyre kevesebb időm de próbálok odafigyelni rájuk is. Azt mondják kezd megromlami a barátságunk, de az okát nem tudják megfogalmazni. Mostanára már ott tartunk, hogy kedvem sincs felhívni őket, 100.adszorra meghallgatni az ő problémájukat (nekem is sok van) és valóban az egész romokban hever. Folyamatosan a problémáikon rágódnak de nem élik az életüket, nem élvezik magát a barátságaikat sem. És mivel sok idejük van jut idejük egymásra.
Egy barátnőmmel azonban nem romlott meg a kapcsolat. Lehet, hogy ez az igaz barátság és nem a másik kettő? De mégis úgy érzem nem vagyok ott nekik a bajban. De időm így sincs sok. Nekem is van családom, kapcsolatom és a vizsgaidőszakról még nem is beszéltem.
L/20
Azért, mert nincsenek igazi barátaid. Egy csomó ember van hasonló cipőben, mint te. Hidd el nagyon kevés ember büszkélkedhet akár csak egyetlen igaz baráttal. Hiába hiszik azt sokan, hogy neki biza van belőle egy vagy akár több is ez nem így van.
Másfelől pedig sokan nem bírnak hozzászokni ahhoz, ha az egyik nagyon jó "ismerősük" hirtelen csak megváltozik. Biztosra veszem, hogy ha még nem is nagyon látod magadon, más lettél és ezt ők észrevették. Ezzel pedig csak annyi a gond, hogy ők nincsenek változás előtt illetve közben sem, mert az életük úgymond a tiedhez képest változatlan és miért is lennének akkor változóban...
Nekem rengeteg ismerősömmel szakadt meg azért a kapcsolatom 19-20 éves korom környékén, mert eljött ez a bizonyos változó korszak és úgy éreztem, hogy sokuk miatt képtelen lennék változni, mert mindig visszahúznák a régi énemet akaratom ellenére, pedig az már a múlt, más értékrend, más dolgok a fontosak, más dolgok érdekelnek, egyszóval a körülöttem lévő helyzet változott.
A másik elszakító tényező pedig szintén hasonló okokra vezethető vissza, mégpedig, hogy ők is változtak és épp ezért lett neki is más érdeklődési köre, mint nekem és már koránt sem tudtunk elbeszélgetni nyíltan egymásról, mert olyan jellegtelen, komolytalan erőltetett lett a dolog. Ez adódhat azért, pont ebben a korban, mert sokan nem tanulnak tovább, sokan munkába állnak, sokaknak komoly kapcsolataik kezdenek kialakulni egy-egy jobb esetben ellentétes nemű emberrel és nem utolsó sorban megemlíthetném azt is, hogy több korod béli ismerősömnek már gyereke van. Nos ilyen helyzettel lehet, hogy az a két nagyon nagyon szuper barátom is picit elhidegülve tőlem, hiszen ez egy teljesen más szintet kölcsönözne nekik és.. hogy is mondjam.. Nem lennénk túl jó beszélgető társak egymás számára, mert mások lettek az értékmérők, más problémákkal küszködik stb.stb.
Aztán az is megronthatja a kapcsolatokat, ha kevés időtök van egymásra és mikor találkoztok nem tudtok komoly dolgokról beszélgetni, mert annyi minden történt, hogy kár belekezdeni és csak az aktuális dolgokra koncentráltok, ami viszont édes kevés. És ebből kijön az, hogy szintén egy jellegtelen ,görcsös, picit tán uncsi beszélgetés keletkezik az egészből, ráadásul mind ketten megpróbáljátok azt nyújtani, amit régen, ami viszont már nem ti vagytok, tehát szintén egy plusz görcsölést eredményez az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!