Megtörtént a gyermekelhelyezés: és sajnos amit alul olvastok, az már kijátszásnak számít, mit lehet tenni?

De jó! Kaptam privit! :) Remélem a gyermek épségben hazaért attól a gonosz apjától, aki hagyta hogy elaludjon. :)

Hogy mit csinálj? Kedvesen annyit kellett volna mondani, hogy "köszi hogy szóltál, akkor nem aggódok ha késtek". Ennyi. Amíg az exférjem elvitte a gyereket magával, sosem problémáztunk ilyeneken. Eleve nem tartottuk be a hivatalos láthatási időt, hanem ahogy mindenkinek megfelelő volt, úgy alakítottuk. Egyszer volt csak olyan, hogy vártam, hogy érkezzenek, nem jöttek, így estefelé felhívtam, hogy na mi a helyzet? Mire közölte, hogy pizsamaparti van, inkább csak másnap hozná haza. Jól érezte magát a gyerek, semmi baja nem volt, persze, hogy hozhatta másnap, csak azért morcantam rá apukára, hogy legalább szólhatott volna, akkor nem ülök itthon haptákban. Szerintem a pontos, sőt percre pontos láthatásokat teljesen felesleges tartani értelmes emberek közt. Akkor lenne jogos a felháborodásod, ha mondjuk többedjére nem hozta volna haza időre a gyereket olyankor, amikor tényleg fontos lett volna az, hogy pontosan hazaérjenek. Ilyen pl. ha időre mentek orvoshoz, ünnepség van, vagy bármi. De az, hogy később érnek haza... na bumm, akkor mi van? Ugyanúgy a szülője! Kívánom neked, hogy ne ismerd meg azt az érzést, hogy a gyerekre éveken keresztül nem is kíváncsi az apja! Az sokkal rosszabb, mint az, hogy szereti és törődik vele. Annyira kicsinyes dolog, ha valaki arra vigyáz, nehogy a másik a kötelezőnél több időt tölthessen a gyerekkel. Valamelyik válaszoló írta, hogy kétéves gyereket nem engedne el. Miért? Ha együtt él apuka-anyuka, akkor sem lehet rábízni a gyereket az apjára?? Én egyéves korában már elengedtem a gyereket az apjával a nagyszülőkhöz úgy, hogy ott is aludt. Még mindig életben van a gyerek, sőt már 11 éves! Nem halt éhen, a pelust az apja is rá tudta húzni, fürdetni is tudta, nem értem, miért ne lehetett volna elengedni vele. Nem élek szimbiózisban a gyerekemmel! Bár szerintem ez sok anyukánál inkább azért van, mert csak akkor érzi magát fontosnak, ha eljátssza, hogy nélkülözhetetlen a gyerek életében olyannyira, hogy egyetlen éjszakát sem tölthet nélküle. Ha apuka normális és nem veszélyezteti, akkor ne ilyen fassságokkal akarjanak már keresztbe tenni egymásnak a felek, mert ilyenkor érzem át, hogy miért szidnak olyan sokszor minket, elvált anyukákat, és helyettük is szégyellem magam.

Próbálj megnyugodni ez nem olyan felháboritó és ha 6-ra jönnek mi történik semmi késnek kicsit próbáld lazábban kezelni a dolgokat.

19-48! Bárcsak minden nő, köztük a kérdező is így gondolkodna, mint te! Mondom ezt nő létemre, 2 gyerekkel.

19:48-as: teljesen egyetértünk! :) Bár tényleg mindenki így gondolkodna, és nem a gyereken keresztül akarna az exet bántani...

19.48 vagyok. Nézzétek, én is baromi dühös vagyok az exemre, és most már én is úgy zavarnám el a gyerekünk mellől, hogy csak úgy füstölne, de ezért tennie is kellett! Mint írtam, eleinte vitte, senki sem akadályozta benne, sőt, mivel olyan volt a munkája, teljesen alkalmazkodtunk az ő időbeosztásához, hiszen nem rajta múlt. Aztán úgy 4 éves kora körül elkezdtek ritkulni a látogatások, majd egyszerűen eltűnt. 8 éves volt a gyerek mikor jelentkezett, akkor találkoztak párszor, majd olyan sokszor és olyan csúnyán átverte a gyereket, hogy irtó nehéz volt helyrerángatni a kölök lelkét. Azóta eltelt három olyan év, hogy megint felé sem néz, és EZÉRT nem engedném a gyerek közelébe többet, bár hozzá kell tegyem nem is próbálkozik. Nem engedném, hogy kikészítse a gyereket a folyamatos ígérgetéseivel, hazudozásaival. De amíg "normálisan" viselkedett, relatíve rendszeresen látogatta illetve vitte magával, nem volt semmi okom arra, hogy tiltsam a gyereket vagy ellehetetlenítsem a láthatásokat. Ezek után sem bosszúból tenném, hanem a gyerek védelme érdekében. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy olyan dologban, ami kifejezetten a gyerek érdekét szolgálja - az, hogy mindkét szülőjével normális kapcsolata legyen - miért kell a gyerek érdeke ellenére a saját kicsinyes bosszúnkkal foglalkozni. Utálhatok én valakit úgy is, hogy nem használom fel ellene a gyereket. Ráadásul ha minden ok nélkül kígyót-békát kiabálok a másikra, az erősen visszaüt később. De látom van jópár "anyatársam" aki zsigerből lepontozta a válaszomat, elvégre csak az lehet a jó anya, aki tigrisként óvja a gyereket még a saját apjától is.