Felesegnek vagy gyereknek lenni?

Udv mindenki!

Eleg bonyolult szituacioba keveredtem. Erettsegi utan dolgoztam, mert nem tudtam mihez kezdjek az eletemmel, most 23 evesen megerettem ra, hogy az orvosira menjek. Tudom, hogy nehez, meg no vagyok, meg gyerek, meg minden, ezt a reszet vegig gondoltam, ugyhogy most a lebeszelesbol nem kerek. A szuleimnek adtam eddigis a penzem felet, igy mindenki jol jart. En kaptam kenyelmet, mindenre ok figyeltek, en "csak" fizettem, ok kaptak segitseget tolem. Ok vallaltak, hogy amig tanulok nem kell dolgoznom, cserebe en majd tamogatom oket kesobb. Ez mind szep es jo volna. De itt belerondit a maganelet. 3 evvel ezelott megismertem egy ferfit. Szeretjuk egymast, bar meg ugy erzem talan nem allok keszen a hazassagra, meg nem vagyok eleg erett, mondjuk ezt lehet csak az orok pesszimizmusom mondatja velem. Most neki haza kell mennie(nem arab), O nem tud magyarul. Itt csak atutazoban volt, 2 evig tavkapcsolatban eltunk, 3 havonta repultem en, neha O. 1 evig eltunk kozosen Magyarorszagon. O itt munkat magyar nyelvtudas nelkul nem igen kap, a sporolt penzebol elt, es mindent feleztunk. Most visszamegy, megkerte a kezem. Ha vele akarok menni, muszaj leszunk osszehazasodni, mert nem europai, es mashogy nem kapok tartozkodasi engedelyt. Valamnint, akkor el kell felejtenem az itteni egyetemet. Ez nem is lenne gond, a gond ott kezdodik, hogy en ugy gondoltam itthon 1-1.5 ev alatt felkeszulok a felvetelire. Tutira megyek, tudom,hogy orvos akarok lenni, ezert nekem nem gond, ha nem fel ev alatt keszulok fel,bepotolom minden hianyossagom, ugye az evek alatt sokat felejtettem. Viszont,ha itthon1-1.5 ev, akkor ott 1.5-3 evvel kell szamolnom. Persze nagyban fugg a szorgalmamtol is,amiben nem lenne hiany, viszont kell am szerencse is, meg hatalmas lelkiero. Mert bar nem vagyok hulye a nyelvekhez, amig tanultam jo voltam belole, viszont magamtol elegge docogosen veszem a faradsagot leulni es nyelvet tanulni. Ugyhogy a tudasom mivel evek ota nem hasznaltam semmit a francian meg a magyaron kivul, kb a 0-hoz kozelit, es az iskolai oktatas is olyan volt, amilyen. A kozos nyelvunk a francia,barmilyen fura is.:) Mondjuk azt anyukamtol kaptam,aki felig francia, ugyhogy helyzeti elony. Itt jon a koltoi kerdes: Mi tevo legyek?

Sokszor atgondoltam mar, es ezeket az opciokat latom lehetsegesnek:

1. Itthon maradok, es szenvedek nelkule, mert a tavkapcsolatot mar probaltuk, az tobb mint lelekgyilkos szamomra. Koszonjuk,kitartottunk,de mar nem birjuk tovabb.

2. Itthon maradok es szakitunk, nem akarom, de megis hogy varhatna ram 6-8 evet? (8 ev a felkeszulesi ido miatt, ugy terveztem beiratkozom ide egy felkeszito kurzusra, az is 1 ev)

3. Vele megyek, es hosszahazasodunk. Ami vagy korai vagy nem. Hat ez jo kerdes. Mondjuk en az a fajta ember vagyok, aki 20 ev mulva is korainak talalna, nem azert, mert nem akarok hazasodni,ellenkezoleg. Csak en maga vagyok a szkeptimizmus mindenteren. Vallalva azt, hogy talan mega-hiper szuper eletem lesz, mert meg tobb turelemmel es munkaval felvesznek egy sokkal jobb egyetemre, mint itthon mondjuk a sote. De az is lehet, hogy jol megszivom es 26 evesen kezdem el csak az egyetemet(mert elkezdem az nem kerdes), esetleg legrosszabb esetben haza jovok es itt csinalom, de akkor mar megint az van, hogy idosebb vagyok x evvel.

A gyerek es a feleseg kerdes meg ugy jon ide, hogy

1. A szuleimnel meg elvezhetnem fiatal felnottkent az eletet, viszont felo, hogy igy nehez lesz leszakadnom, mert ugye minel kesobb fogom megtenni.

2. Feleseg: Ez adott ugye...

Meg annyit, hogy olvastam itt egy hasonlo kerdest, barmilyen meglepo is, max ihletet meritettem belole. Mert en meg kerdest itt nem tettem fel. Koszi a reakciokat!