Amióta gyerekeim vannak, azóta egyre magányosabb vagyok, szinte nincsen senki akivel tudnék beszélgetni, fog ez még változni?

Persze, hogy fog változni, ha nagyon akarod. A gyerekek nem lesznek örökké otthon, pár év és ovi (vagy ha szeretnéd, bölcsi). Onnantól ott folytathatod, ahol abbahagytad.

Amúgy ha a barátnőidet hívnád magadhoz? Amíg a picik alszanak, ti nyugodtan beszélgethettek. Nem egy kávézói hangulat, de még mindig jobb, mint a semmi.

Mióta érzed ezt? Mennyi idősek a gyerekeid?

Nekem még csak egy kisfiam van, tavaszra várjuk a másodikat, és rám is gyakran rám tör hullámokban ez az érzés. Az elején még jöttek lelkesen a barátnők, aztán szépen elmaradoztak mert nem érnek rá, messze lakunk stb.

Ha még nagyon picik, és sokat szoptatsz, akkor sajnos sok mindent nem lehet tenni, de ez csak pár hónap, utána rá lehet őket bízni pár órára apukára, nagyszülőkre, és el lehet menni felnőtt társaságba. Ha ők nem jelentkeznek, emeld fel a telefont Te! Lehet, hogy azért tűntek el, mert úgy gondolják, úgysem érsz rá a gyerekek miatt.

Meg aztán előbb-utóbb itt a tavasz, lehet járni játszótérre, ott is mindig van kihez szólni, még ha nem is mindig az igazi.

Fel a fejjel, szerintem csak ez a mocsok idő hozta ki belőled depis érzéseket! :)

Elég aktív társadalmi életet éltem, mielőtt a fiam született (nem bulizós, hanem szűk baráti, kirándulós, beszélgetős, színházas). Dolgoztam is mindig, tehát állandóan emberek közt voltam. Na, mikor megszületett a fiam az első pár hónap letelte után azt hittem megkergülök. A férjem reggel elment dolgozni, az autót elvitte és meg ott ültem peremkerületen a gyerekkel. Se játszótér, se semmi... Nagy kert, udvar és kész. Hát... aztán magamhoz tértem szépen. 1. Szomszéd nénivel oltári jókat lehetett főzésről, sütésről, házi és konyhakerti praktikákról beszélgetni. Közben a gyerek jókat aludt a babakocsiban én meg felástam a konyhakertet. Lefogytam tőle 4 kilót:-)))

Sajnos a délutáni babapihenő nem elég mindenre, ezért a barátnőmmel -akinek 2 gyerkőce van- pl. este taliztunk (nem túl gyakran, de legalább találkoztunk), mikor letettük aludni a kölkeket. Olyan is volt, hogy begyűjtöttük a lakókörnyezetből a gyerekeket és "buliztak", mi meg pletyóztunk. Buli előtt sütés, buli után takarítás- közösen.

Vagy: reggel elvittuk aput melóba, aztán összeraktuk az elemózsiás kosarat, játékot és irány a város ifjúsági parkja. Van játszótér, színpad, tó. Szoktak játszóházat szervezni gyerekeknek. Pénzbe nem kerül, a gyerekek meg úgyis egymással foglalkoznak, ilyenkor anyuk meg beszélgetnek. Nézz szét, nincs-e a közelben baba-mama klub (nálunk pl. volt, csak tele volt nyáladzós anyukákkal, meg okostojás nagyikkal, na nem is mentem csak kétszer, de legalább felrázott).

Szóval: mindegy mit, csak találj, mert meghülyülsz.

Szerintem nagyon sok kisgyerekes érzi ezt így, főleg, ha a baráti társaságban másnak még nincs gyereke, vagy ha a többieknek már nagyobb gyerekeik vannak. Én is így voltam vele, amikor én ráértem volna, mondjuk babástul sétálgatni, akkor a többiek nem értek rá, amikor meg ők ráértek, az nekem nem volt alkalmas időpont.

Nálunk ez úgy nézett ki, hogy eleve én elég fiatalon szültem (20 éves voltam akkor), a barátnőim többsége még ráadásul fiatalabb is nálam pár évvel, szóval nekik pláne nem volt még gyerekük, akinek meg volt (ő persze idősebb is nálam), neki már nagyobb volt akkor a kislánya, szóval ő meg már teljesen más programokat csinált, más időbeosztással. Nem volt egyszerű összehozni a találkozókat.

Az első 1-1.5 évben tényleg csak úgy tudtuk megoldani a baráti találkozókat, ha havonta kijelöltünk egy estét, és akkor mentem gyerek nélkül, hiszen éjjel tényleg nem cipeltem volna magammal, és akkor lehetett összeülni beszélgetni.

Közben az is kialakult, hogy hozzánk jöttek fel a barátok esténként. Mondjuk ez is nehezen jött össze, mert nagyon kieső helyen laktunk akkoriban, este 8 után már nem volt buszközlekedés, úgyhogy aki kijött, annak be kellett vállalnia, hogy gyalogol 20 percet odáig, ahol már van busz is.

De amúgy tényleg azt tudom mondani, hogy majd ha vissza mész dolgozni, akkor ez már változni fog. Nem maradnak örökké picik a gyerekek, egy idő után már azért több lehetőséged lesz.

A barátnőiddel meg próbáld őszintén megbeszélni, hogy neked ők is fontosak, nem szeretnéd, ha megszakadna a barátság, ezért jó lenne valami olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó. Tapasztalatból mondom, hogy általában nagyra értékelik, ha nyíltan megmondod, hogy számodra fontos a barátságuk, és kész vagy te is tenni érte, hogy megmaradjon a kapcsolat.