Na, hogy telt a karácsonyotok?

Ez egy ünnep. Ilyenkor jobban odafigyelünk. Ez van, dolgozd fel. Azt én is utálom, hogy ellenségekből is legjobb barátok ilyenkor, de mikor jó ismerősök még figyelmesebbek, az normális. Ilyenkorra mindenki kicsit összekapja magát és azért 365 napig nem lehet mindig mindenkire ugyanúgy figyelni, ha csak nem vagy robot. Egyébként nekem jól telt:)

Fel van dolgozva,de attól én még röhögök ezen.

nem azért mondtam de ki kell öntenem:) persze a dugás is idegesít hogy karikor szart az szar, erre csak 1 alkalom van, de az összeveszés is rosszul esik

Ugyanúgy mint december 14-e, 15-e és bármely másik nap az évben.

Az egy másik kategóriába tartozik,látom az eszed is elment.

Reggel kimásztam az ágyból és kávézás közben nézegettem kicsit a békésen olvadozó csirkedarabokat azzal a biztos tudattal, hogy abból nekem rántott csirkét kell varázsolnom. Pakolásztam kicsit a szobában, majd felébredt a kisebbik - 11 éves - gyerekem és közölte, hogy neki még életében nem volt nagy karácsonyfája, most szeretne egyet. 24-én délelőtt 11-kor!! Na, lebaktattam karifát venni, nem fért be a lakásba, kint hagytam a folyosón. Takarítottam, majd bevonszoltuk a fát, levágtunk a végéből valamennyit és beillesztettük a talpba. Szép volt, bár elfoglalja a fél szobát. Elkezdte a gyerek díszíteni, én tovább pakolásztam, hogy be lehessen férni a szobába. Mivel alapvetően a kicsi műfenyőre volt tervezve a díszítés időtartama, ezért természetesen megcsúsztunk mindennel, kb. három órán keresztül díszítettük a fát, este lett, mire eljutottam oda, hogy a csirkehullát ehetővé kezdjem tenni. Ahogy nekikezdtem, a szobából hatalmas csattanás, az egyik macska felborította a fát. Felállítottuk, eldőlt. Fogtam egy madzagot, szóltam a nagyobbik fiamnak, hogy segítsen, kössük ki. Nem érte el. Létra be. Madzagolás, közben a fa eldőlt. Kezdtem úgy érezni, hogy ez egy fekvő karácsonyfa, neki az a rendeltetése, hogy úgy fekve legyen szép. Kikötöttük, állt. Összeporszívóztam az összetört díszeket. Megfordítottuk a sorrendet, ajándékoztunk, majd mentem csirkézni. Kilencre kész is lettem, kaja. A macskák bőszen kerülgették a fát, kicsit pofozgatták a díszeket is, de még mindig áll a fa. Ma reggelre megdöglött a wc tartály, folyik a víz, persze minden zárva, alkatrész sehol. Nemsokára jönnek exanyósomék, a fa a szoba közepén és nem lehet tőle leülni sem, úgyhogy marad a konyha. Vagy beülnek a fa alá, ölükben egy-egy macskával. Főzök. Néha leülök kávézni, mint most, és írogatok. Szóval eddig jó volt, jókat röhögtünk.

29-es vagyok. Azt elfelejtettem írni, hogy a gombával véletlenül hazahoztam egy meztelencsigát is. Szegény olyan rémülten kuporgott a mosogatóban, hogy fogtam, beletettem egy dobozba, adtam neki salátát. Most már sokkal nyugodtabb, kajál és mászkál. Csak még nem tudom, hol engedjem el. Lakótelepen nem biztos, hogy jó neki, de azért felnevelni sem akarom, bár még gyerek. A nagyobbik fiam összefutott vele a konyhában, és kicsit furán nézve rám megkérdezte, hogy mi a tervem vele. Határozott válaszom nem volt, de felhívtam a figyelmét, hogy kicsi korában ő hernyót nevelt fel, de szerinte a hernyó sokkal aranyosabb a végeredményt tekintve. Na, megyek, főzök tovább, meg még fel is kell mosnom utána.