Komolyan vennél egy férfit akinek 2 gyereke van már 2 nőtől?
2,5 éve vagyunk(élünk) együtt, de sokszor elbizonytalanodom, hogy kell-e nekem ez a stressz. Igaz egyik gyerek sem volt tervezett, az elsőnél még ő maga is gyerek volt, 17 éves,a másodiknál meg rászedték, a pénze kellett volna (ami a deviza miatt el is úszott). A nagyobb gyerekkel nem sokat foglalkozott, szerinte nem volt meg a közös hang, a másodikkal meg folyton együtt lenne ha tehetné, mindent szeretne bepótolni, amit az elsővel kihagyott. De én nem látom a részemet az egészben. Terveztük hogy összeházasodunk, de nem tudom tényleg akarom-e.
Olyan mintha ők ketten lennének egy egység, én meg nézhetem kívülről, ezt a közös gyerekünkkel kéne megélnünk. És persze ez gonosz amit mondok, mert neki ő a gyereke, de így mi jut majd annak a gyereknek, akit majd tényleg akart is meg tervezett is.
Hogy lehet lemondani arról, hogy a párunkkal megéljük azt, amit a normális gyerek nélküli párok évekig tapasztalnak, hogy egymásnak a legfontosabbak?
Semmi önzőség nincs abban, ha valaki nem akar úgy családot, hogy a saját gyerekére nem jut elég pénz otthon, mert a férjének az előző kapcsolatából született gyerekeket kell támogatnia. Bakker, ha már gyerek van, akkor emberelje meg magát, és maradjanak egy család! Csak erre a legtöbben képtelenek. Nekem ez lúzerség, mert a gyerek is megszívja, de sajnálom, én nem akarok ilyen kapcsolatot.
A páromnak nincs szerencsére gyerek, de előző feleség sincs. Tiszta lappal indultunk, a gyerekünk csak a mienk , nem lesz mostohaanyuka és mostohaapuka, a családunk pedig megmarad egyben. Pont. És abszolút megértem azt, aki ugyanígy gondolkozik.
Szerintem ne tervezz semmi komolyat. Nem leszel boldog ha már most ezen agyalsz. Ha olyan tipus lennél aki tud igy boldogan élni,akkor nem agyalnál ezen. Én egy olyan emberhez mentem hozzá,és szültem neki 2 gyereket,akinek én a harmadik felesége vagyok,és a másodiktól már van 3 gyereke. Az összesen 5 gyerek....
Nekem a házasság előtt sosem voltak ilyen aggályaim,és nem azért mert hülye voltam és nem gondoltam bele a dolgokba,hanem mert biztos voltam benne hogy ezt akarom és igy akarom.
Azóta eltelt lassan 4 év.Elég sok a probléma köztünk,és nem okvetlenül én vagyok az aki meggondolni látszik magát...
Igen nekem ugy tunik,és talán későn jöttem rá ő az a tipus aki fellángol,aztán rájön hogy ez neki mégsem olyan jó. Tenni érte meg lusta.
Sok minden,amikor született az első gyerekünk voltak pillanatok hogy zavart hogy ő ezt már 3x átélte,és sok minden tényleg nem is érdekelte annyira mint amennyire kellett volna,hisz ő azon már átment egy csomószor. Amiket a többiek leirtak,hogy a pénz máshova megy,hogy nem mindig a legjobbkor jönnek a gyerekek,ki tudja hogy fogják szeretni a te gyerekedet,(leginkább sehogy) ezek is mind igazak,és benne vannak a pakliban,bár engem sok minden más jobban zavar mint ezek.Ha már most kivülállónak érzed magad az csak mélyülni fog.Nálunk volt sok nagyon csunya dolog is,megcsalás egy év házasság után,stb.
Ez volt az egyik leglehúzósabb topik, amit a közelmúltban olvastam. Nem is tudom mit szóljak hozzá.
Azért szerintem nem olyan egy. Manapság elég könnyen lépkednek ki az emberek a kapcsolatokból, mert majd úgyis jön másik. Annyira nem tudlak sajnálni, már 1,5 évvel ezelőtt is leléphettél volna, és talán már találtál volna más alkalmasabb hímet a terveidhez.
Nem olvastam végig minden választ, csak mazsolázgattam, de legalább 5 olyan nő hozzászólását olvastam, akik teljesen elzárkóznának egy pasitól, csak mert annak gyerekei vannak. Ha a legutóbbi statisztikai adatokat nézzük, akkor ebből az 5ből 3 biztosan egyedül fogja a gyerekét felnevelni és ők lesznek majd a legjobban felháborodva, ha egy pasas azért utasítja vissza őket, mert van egy(vagy több) gyerekük. Akkor majd ugyanilyen habzó szájjal fognak itt visítani, mint most, csak más lesz a téma.... Egyébként is ki nem állom, ha valaki kategorikus véleményt alkot valamiről vagy valakiről, anélkül, hogy pontos tapasztalata, ismerete lenne róla.
Kérdezőnek írom, hogy hagyja ott a pasiját, mert már most olyan féltékeny a gyerekeire, hogy majd bele pusztul.
Én 3 gyereket neveltem egyedül, amikor a második férjemmel megismerkedtem. Ő így fogadott el engem, a gyerekeimmel együtt szeret.Azóta van egy közös kislányunk is, boldogok vagyunk. És soha, egyetlen veszekedés sem volt a gyerekek miatt köztünk. Ő van annyira intelligens, hogy megértette, hogy nekem a gyerekeim ugyanúgy fontosak, mint ő... Vagy tán zárdába kellett volna vonulnom, mert itt maradtam 3 gyerekkel egyedül? Akik félnek bevállalni egy embert, csak azért, mert annak gyereke van, azok féltékenyek, mert nem tudják úgy kisajátítani a párjukat, ahogyan szeretnék. Lehet lepontozni, de akkor is ez a véleményem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!