Mit csináljak? A párom kislánya hozzánk akar költözni.
1 éve váltak el a szülei(de már régóta nem éltek együtt),az anyukájával él,aki engem nem nagyon kedvel,így gondolom engem hibáztatna ezért is,azt mondaná,hogy én beszéltem rá.
A lány most 11 éves,jól kijövünk egymással,úgy kezel,mint a barátnőjét (elég fiatal vagyok még,nem a mostohaanyjaként tekint rám),szinte minden hétvégén itt van nálunk.
Vasárnap mondta,hogy hozzánk szeretne költözni.Először azt hittem,hogy viccel,de ma is felhívott emiatt.
Nagy a házunk,van benne elég szoba,elférne és anyagilag sem jelentene gondot,de félek,hogy az anyja mit szólna.
Megkért a kislány,hogy próbáljak beszélni a párommal a dologról,mert ha én kérném,akkor biztos költözhetne szerinte.
De már látom magam előtt,ahogy a volt neje üvöltözik,hogy a férjét is elszedtem tőle,most már a lánya is kell meg hasonlók...
Eléggé kiborult már a válás miatt is,sokak szerint azt sem heverte még ki.
Én a helyedben megmondanám a kislánynak, hogy szeretném, de ezt a szüleivel beszélje meg, úgy tisztességes. Majd a szülők egyezségre jutnak.
De tudod, hogy kapsz majd hideget meleget azoktól, akik nem a kérdésre válaszolnak.... Sok sikert! :)
Mindenképpen el kell beszélgetned a kislánnyal. A gyerekek néha ösztönösen a jobb élet felé húznak, nagyobb szabadság, saját szoba, barátnőként vannak kezelve...ez vonzó. De meddig? Hamar jönnének gondok. Az anyuka nyilván maga alatt van, és valahol joggal mondana rád ezt-azt, nyilván a kislány is érzi ezt...amíg nálatok van, addig szabad lehet. Hisz te nem állítasz fel elé követelményeket még...de ez óhatatlanul bekövetkezne, ha odaköltözne. Szerintem töltsön veletek időt, de nem venném magamhoz a helyedben,mert nem tartom helyesnek. Nem hiszem hogy az anyuka gonosz, vagy nem tudja ellátni őt...
Te mit éreznél, ha lenne gyermeked és elhagyna? 11 évesen?
Már mondtam neki,hogy ez nem rajtam múlik,én ebben nem dönthetek,de azt mondta,ha én mondanám el a páromnak,akkor az jobb lenne.
Mikor kérdeztem,hogy miért szeretne költözni,akkor azt mondta,hogy nálunk jobb minden,én segítek neki a háziban,amikor nem ért valamit,az anyukája pedig csak különórákra viszi,alig segít neki.
Kemény fába vágtad a fejszédet!
Mindazonáltal azt gondolom, hogy a gyerek az első, és ha megtisztelt a bizalmával becsüld meg mert drága kincs! Az anyuka meg majd megnyugszik minden csoda 3 napig tart. Viszont, "rögzitsd" a feltételeket és ne hagyd, hogy átjáróház legyen az otthonod és az életed!
Óvatosan, mert nálunk is volt egy hasonló történet, csak már nagykorú gimnazistával. Mivel ott jogi akadály nem volt, férjem majdnem ugrott is, hogy ingatlanokat eladjuk és veszünk egy nagyobbat, hogy elférjünk (a jelenlegi helyen három ember nem férne el).
A nagy kapkodásban nekem az tűnt fel, hogy csak "jó lenne" alapon megy. Férjemnek annyit mondtam, hogy mielőtt piacra dobjuk a lakást, egyetlen feltételem van: a lánya mondjon határozottan igent a költözésre, tehát ne fellángolás legyen.
Na, ez a határozott igen egy hét múlva már nem volt meg, sőt, kifejezetten nem akart már költözni. A pontos motiváció azóta se derült ki...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!