Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy maradhat meg valaki jó...

Hogy maradhat meg valaki jó embernek gonosz emberek közt, hogy kerülhető el, hogy tönkretegyenek?

Figyelt kérdés

A kérdést egy mai nagyon durva veszekedés ihlette, a helyzet a következő:

A családomban, úgy érzem, rossz emberek vannak, senkit sem szeretnek, senkit sem tisztelnek. Itthon erkölcsi, emberi értékeket sosem tanultam, szerencsére a gyerekkori folyamatos művelődés hatására mégis sikerült elsajátítanom néhányat, de mivel így különbözöm tőlük, mégjobban lenéznek és mégjobban bántanak. Bennem korán kialakult az, hogy nem akarok olyan lenni, mint a családom és ezért tettem is. Azonban a húgom nem ilyen, rossz társaságba keveredett (ugyanolyan csőcselék közé, mint ami közt a szüleim is élnek), és jórészt a szüleim rossz példáját követi, ő is hasonló lett, és őt ezért jobban is szeretik. Nekik semmi sem fontos a pénz szagán (mert csak tartogatni szeretik), és a saját nyomorukon kívül.

Pl nekem fontos a külsőm (persze a belső értékek is ugyanúgy), sokan szépnek mondanak, és ez nagyon jól esik, fontos az elismerés, mivel egész gyerekkoromban a saját anyám folyamatosan csak tépázta az amúgy is kevés önbizalmamat, szerinte mindig is ronda és ostoba voltam. Ha viszont a külsőmmel akárcsak higiénia terén többet foglalkozom, egyből leszólnak (pl szerintük minek a wc-be kézmosószappan, sosem mosnak kezet), vagy pl a konditerem (mivel egész gyerekkoromban nem engedtek sportolni, mondván, dolgozzak, majd az megmozgat) - a konditerem végképp hatalmas felháborodást keltett bennük.

Ami még sok veszekedést szül, az a beletörődésük. Ha beteg vagyok, tűrjem el és szenvedjek vele életem végéig, szerintük törődjek bele mindenbe, ami engem körülvesz, és ne akarjak jobbat. Szerintük öregedjek meg rondán, bután, tönkrementen, ott, ahol születtem.

A számomra legbántóbb azonban az, ahogy az ártatlanokhoz és kiszolgáltatottakhoz viszonyulnak. Van egy cicám, akit imádok, nagyon emberbarát, szerető cica. Azonban a szüleim nem képesek elviselni, hogy hogy szeretem a cicám és sok időt a házban tölt velem. Anyám már folyamatosan azzal fenyeget, hogyha mégegyszer behívom a házba, meg fogja ölni a cicámat. Azt mondja, hogy kilöki egy autó elé vagy megmérgezi vagy bármit, csak tűnjön el. És tudom, hogy képes is rá. 12 éves voltam, mikor a kutyámat, akit szintén imádtam és a legjobb barátom volt, betette a kocsiba és kitette 20km-rel arrébb a semmi közepén, csak mert neki probléma volt a kutyám.

Mivel a húgom is problémás neki, sokszor a fejéhez vágta már, hogy bárcsak meg se szülte volna, és ezt én is megkaptam már sokszor. Azt mondja, akkor neki sokkal jobb élete lenne, ha mi nem lennénk... hogy mi tettük őt tönkre (anyám valójában sikerek nélküli, itthon ülő, öregedő nő, aki nem bírja elviselni a saját nyomorát, de egyben tenni sem akar ellene). Végtelenül megkeseredettek, ezt mindenki megmondja, utálnak mindent, mindenkit. Nem értékelik az élet szép dolgait, nem is látják őket és lenézik azt, aki értékeli (pl aki tud örülni a ragyogó nyári napsütésnek vagy egy finom ételnek - én ilyen vagyok). Ők csak dolgoznak, és abban élvezkednek, hogy kipletykálják a falubeliek magánéletét, hogy másoknak bekavarnak vagy betesznek, kárt okoznak, ezért sokan meg is haragudtak rájuk. Örülnek, ha egy ismerősük rosszul jár (az ellenségek kárának még oké, de ők még a barátjuk bukásának is). Még a saját lányuk sikerét is elrontják (pl a felsőfokú nyelvvizsgám vagy egy nehéz, sikeres egyetemi vizsgám örömét). Szórakozni vagy mondjuk nyaralni azért nem mehettem régebben őnélkülük, mert "én az ő pénzükön nem fogok szórakozni, míg ők itthon ülnek" (most már saját pénzemből megyek). Magyarán mindig gondoskodnak a fagyos, negatív hangulatról és ez engem is elér. Kerülöm őket, ahogy tudom, dehát mégis csak egy házban élünk...

Pár éven belül úgyis elköltözöm, ha minden jól megy, de addig sem szeretnék olyan megkeseredett, rossz emberré válni, mint ők. A bizalmatlanságot az emberek felé már elültették bennem, azt, ahogy ők is, mindenkiről rosszat gondolok. A reményt is kezdik megölni belőlem, hisz ittvagyok fiatal felnőttként, még 2 év az egyetem (közgáz) és ki tudja, ebben a gazdasági helyzetben hol és mikor és milyen lesz a kiút ebből a helyzetből. Ők azt mondják, úgysem fogom soha semmire sem vinni, és itthon fogok az ő házukban megöregedni. Leépítenek, legyengítenek, úgy érzem néha, hogy le is fognak betegíteni, ha így folytatódik, Küzdök és próbálok pozitívan gondolkodni és hozzáállni a dolgokhoz, de ilyen negatív környezetben megmérgeznek. A húgom is ilyen, folyamatosan csak csorbítja az anyagi javaimat is (lop), illetve az önbizalmamat is (szerinte én sz*r ember vagyok).

Mit gondoltok a fent leírtakról és hogy kerülhetném ki, hogy én is olyanná váljak, mint a családom? Hogy ne legyek negatív, megkeseredett, gonosz ember?


2011. dec. 17. 12:25
1 2 3
 11/21 A kérdező kommentje:
Épp ez az, nem vesznek egyébként sem körül olyan jó emberek, hogy velük vegyem magam körül. Mindenhol megy a képmutatás, az érdeklesés, a jópofizás, amin elég könnyen átlátok. Mindenki csak a saját dolgaival van elfoglalva, minden barátnőm csak lelki szemetesnek vagy fényképezkedésre használ (hogy megmutassák, mennyi barátnőjük van). Ők is csak szívják a vérem, így sok időt nem töltök velük.
2011. dec. 17. 13:00
 12/21 A kérdező kommentje:
Rokonok? Nagyszüleim már nem élnek, a fiatalabb rokonok pedig ugyanolyanok, mint a szüleim. Akik itthon élnek, keserűek és utálatosak. Egy volt, aki régen is kihúzott a sorból, aki nem ilyen, ő külföldön él, nagyon messze.
2011. dec. 17. 13:05
 13/21 anonim ***** válasza:

Sajnos a családot, ahova születünk, nem mi választjuk meg.


De lásd a pozitív odalát a dolognak: ha majd Te alapítasz családot, akkor már tudod, hogy milyen értékekkel rendelkezö férfit válassz, tudod, hogy hogyan neveld, szeresd majd jobban gyermekeid, mert már van összehasonlítási alapod. Tudod, hogy milyen családban NEM akarsz majd élni.


"Még a saját lányuk sikerét is elrontják (pl a felsőfokú nyelvvizsgám vagy egy nehéz, sikeres egyetemi vizsgám örömét)."


Pedig nagyon büszkének kellene lenniük Rád! Föleg, hogy az eredményeid egyedül rajtad múlottak. Gondolom nem ök támogattak a maguk egyszerüségében foggal-körömmel a tanulásban..



Szerintem úgy kerülheted ki, hogy Te is ilyenné válj, hogy pontosan olyan maradsz, amilyen most is vagy. Aki felismeri a rosszat, és küzd ellene!


és akármilyen nehéz velük együtt élni, gondolj arra, hogy a szüleiddel lakni csak egy szakasz az életedben, de nem ök a jövöd!

2011. dec. 17. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 anonim ***** válasza:
100%

Megrősítetted a véleményemet: LÉTFONTOSSÁGÚ számodra, hogy találj valódi barátokat, jó embereket, akikre fel tudsz nézni, akik életpéldája megerősít, akik barátsága megtart...


Hogy hol? Azt nem tudom. De hidd el, amikor én voltam 20 éves, akkor is úgy tűnt, hogy a "többség" ilyen... Nyisd ki a szemed, ott vannak a könyvtárban, a csendesebb zugokban, a szemináriumokon a Te barátaid. Csak fel kell fedezned őket...


A Közgáz mondjuk viszonylag... hogy mondjam... "törtetős" egyetem. Ne vedd rossz néven... Biztos lehet tartalmas spec.kollokra járni, nyelvórákra, extrákra. Vagy az egyetemen kívül hol fordulsz még meg?

Tényleg ezen múlik. Ha ott vagy sokat, ahol a sok felszínes ember, akkor csak őket látod. Menj máshová is, és egész másként éled meg a világot.

2011. dec. 17. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/21 A kérdező kommentje:
És szerintetek hol nincs annyi felszínes ember?
2011. dec. 17. 14:11
 16/21 anonim ***** válasza:

Rengeteg helyen vannak tartalmas emberek...


Abból kell kiindulni, hogy Téged mi érdekel, hová mész szívesen, mi fontos Neked, mit próbálnál ki, amit eddig még nem próbáltál, mi az érdeklődési területed / hobbijaid / sportjaid / világnézeted / művészeti érdeklődésed...


Írj ezekről, akkor fogunk tudni adni konkrét tippeket!

2011. dec. 17. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 A kérdező kommentje:
Szeretek táncolni pl., régen jártam is csoportos táncórákra, azonban vagy a barátnőim kitartás hiánya, vagy a nagy távolság miatt abbahagytam (mivel kb az Isten háta mögött lakunk, nehéz bárhova is eljárni, különösen rossz időben).
2011. dec. 17. 14:38
 18/21 anonim ***** válasza:
100%

Ha a barátnőid abbahagyják, Te folytathatod. Bármit. Menj egyedül új helyekre, a barátok sokszor... megakadályoznak abban, hogy új módon legyél jelen egy közegben, hogy igazán találkozz másokkal. Nem úgy értem, hogy megakadályoznak, hogy tesznek valamit, inkább az emberben belül van egy megkötöttség, ha jelen van valaki, aki ismeri. Akkor csak aszerint mer viselkedni, ami megfelel annak a képnek, amit az az illető hordoz róla.


Bátorítalak, hogy menj egyedül új emberek közé, figyelj, beszélgess, engedd közel őket a valódi énedhez, mutass meg magadból valamit.


Ez lehet egy tánccsoportban is például.


De mi érdekel még, hová mennél szívesen? Írj, és az előző kérdéseimre is reagálj, azok elég lényegesek lehetnek.

2011. dec. 17. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 A kérdező kommentje:
Kicsit furcsa dolog lenne egyedül elmenni valahova is. Mivel falusi vagyok, így a lehetőségek tárháza elég szűk, de az egyetem mellett szeretnék belekezdeni valamibe. Ez attól is függ, összejön-e a külföldi munka, mert akkor a pénzszerzés, majd a minél előbbi elköltözés lesz az első.
2011. dec. 17. 16:34
 20/21 anonim ***** válasza:
Hidd el, hogy egyáltalán nem fura egyedül menni. Barátkozni szinte kizárólag egyedül lehet... Gondold meg.
2011. dec. 17. 16:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!