Miért akar mindenki "csak jót nekünk"?

25 évesek vagyunk. Van egy 2,5 éves kislányunk, most várjuk a kistesót. Saját készpénzes házunkat újítgatjuk. Egy hónapja adtuk el a hiteles házunkat, hál istennek úgy, hogy kifizettük a lakáshitelt, és vettünk egy felújításra szoruló házat. Jelenleg nagypapám házában lakunk. Ő nem lakik itt velünk, mert ezt nem rég építette, ő még ide nem költözött be. Ezzel nincs is gond! A gond leginkább apósommal van, meg mostanában a nagymamámmal. Apósommal az a gond hogy csupa "jóságból" állandóan belepofázik a ház felújításának dolgába, állandóan lehülyézi sőt kioktatja a kőműveseinket hogy milyen bénák. Apósom nem kőműves egyébként, és hát házat is utoljára kb 40 éve épített, így igazából nagy majomságokat szokott összehordani. Olyan nehéz elviselni hogy abszolút gyereknek néz minket, minden ötletünket kioktatja, ledegradálja, az úgy nem jó stb stb. A másik gondom meg a nagymamám. Mivel most közel költöztünk hozzá, sztem azt gondolta a lányom majd jobban fogja őt szeretni, mert hogy többet látja. De ehhez képest odáig fajult a dolog hogy már a mamám a 2,5 éves lányomnak ilyeneket mond hogy: Nem is tudlak így szeretni, ha mindig hisztizel. stb stb. Mindig kötekedik vele, tiszta rosszindulatú vele. Olyan mintha szánt szándékkal úgy jönne hozzánk, hogy na most felhúzom a gyereket!! Idegesítő, hogy hiába mondom neki hogy úgy nem is fogja szeretni hogy állandóan csak rossz élménye van a gyerkőcnek vele kapcsolatban. Nem mondom szegény lánykámat megviselte a költözés, az hogy most egy egyszobás lakásban lakunk, holott eddig meg volt a saját szobája, saját szférája, most meg a nappali-háló-gyerekszoba mind egyben van. Sokáig emlegette szegénykém hogy mennyünk haza anya házába. de valahogy ezt mamám nem érti meg. Ráadásul kistesó is jön, ami megint egy újdonság amit fel kell dolgoznia 2,5 éves fejjel. ma azzal állított be hogy pszichológushoz kell vinni a lányom mert nem normális gyerekként viselkedik. Hogy nem olyan mint a többi gyerek!!! Szerintetek jól látom hogy

1. Apósom okoskodása túúúlzás, igazam van hogy már felnőttnek nézhetne minket 25 éves korunkra ennyi mindent elértünk. Ő mégsem tekint minket annak.

2. Mamám nem érti meg a lányomat. Szerintem egyáltalán semmi gond nincs a lányommal. Okos, verseket mond, játszik, igaz egy csöppet féltékeny, vagy irigy más gyerekekre, de szerintem ez nem csak ő rá vonatkozik. Eljátszik egyedül, viszonylag szófogadó. Szóval én azt látom van őnála sokkal rosszabb gyerek is, mégsem rohannak vele pszichológushoz. Szerintetek??? Elegem van abból hogy mindenki jót akar,csak nem veszik észre hogy ezzel engem minősítenek le. Hogy nem tudunk 25 évesen normálisan gondolkodni a házépítésről, és hogy nem nevelem jól a lányomat!! Kiakadtam teljesen! Más is van így ezzel?? Mit gondoltok?