Van olyan családtagod, ismerősöd, aki eltűnt?

Igen, a barátnőm szőrén-szálán 13 évvel ezelőtt. Árva lett, betöltötte a 18-at, a lakást a sok közüzemi tartozás miatt elárverezték, ő meg elindult a semmibe.

Rendőrség nem segít, adatot sehol nem adnak ki, senki nem tud róla semmit, semmilyen közösségi oldalon nincs fent.

Abban a pár hónapban , amikor a kilakoltatás történt, nem voltam itthon. Mikor hazajöttem és nem találtam, akkor mondták a szomszédok mi történt.

30N

Van. Nagymamám testvére, aki zsidóüldözés alatti időszakban tűnt el. Mi úgy gondoltuk, hogy meghalt. Legalábbis nagymamánk mindig ezt mesélte. Azt, hogy valójában meddig élt nem tudjuk.

6 éve kapott édesapám egy levelet, melyben leírták, hogy Franciaországban találták meg az egyik hozzátartozójának az iratait. Ő felvette a konzulátussal a kapcsolatot és kiderült, hogy a nagynéne papírjai. Nem tudták megmondani ők sem, hogy meddig élt vagy él-e?!

Ugyanis irattározás közben találták meg, többek között az anyakönyvi kivonatát is.

2. vagyok.

Ne értsétek félre amit mondok, de bizonyos szempontból még az is jobb lenne, ha biztosan tudnám, hogy meghalt. Egy eltűnést soha, de soha nem lehet feldolgozni, elfogadni, beletörődni. Mindennap eszedbe jut, hogy vajon hol van, hogy van, mit csinál. Szenved-e, boldog-e.

De a halottat eltemetjük, elsiratjuk, és biztosan tudjuk, hogy hol van. Valahogy az ember lelke könnyebben megnyugszik.

Ezt igazán csak az érti, aki benne van.