Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam az életben? Mit tegyek?

Kérlek benneteket ne ítéljetek el de egy bizonyos körülmény miatt hivatalosan kb másfél éve nem dolgozom (és nem pasi tart el ,nincs is párkapcsolatom). Korábban is olyan munkáim voltak amik rokonoktól jöttek tehát nem voltam 'veszélynek' kitéve. Borzasztóan érzem magam h itt vagyok 28 évesen és fogalmam sincs mi egy állásinterjú hivatalos menete,vagy h mik a jogaim mint munkavállalónak. Ha elém tolnak egy szerződést vajon milyen olyan szövegfordulat lesz benne amivel nem kalkulálok mert eleve olyan kis lelkes és naiv természetem van .Ráadásul a számokhoz nem túl jó a viszonyom :(

Most úgy van h találnom kéne valami munkát amivel tényleg jól keresek. DE fogalmam sincs h így hogyan induljak neki. Önbizalmam mint látjátok nem sok van. :/ -de külsőre meg emberileg (emberségileg) elég megnyerő tudok lenni. És persze ezek az önvívódások nem látszanak ,de bennem vannak és nagyon rossz. Szociális ágazatban dolgoztam korábban de ott eleve fel sem merült h az élet farkas törvényeivel kelljen szembenézni ,na meg tekintve az előzményeket..

Mit gondoltok ?mit tegyek h ne érezzem magam ilyen védtelennek ? Másnak is volt hasonló helyzetben ?

Köszönöm az emberséges válaszokat!