Szerintetek mit tegyek anyós-ügyben? 7 év alatt nem találtam rá megoldást!
A történet talán ott kezdődik, hogy valamikor régen szembe mertem vele szállni (kb 2 év után) amikor éppenséggel ketten voltunk és nekem állt, amiatt, h a menyének ( én még nem vagyok az), hogy miért nem engedtem meg azt,- a menynek,- hogy az anyós ülésre üljön a párom autójában amikor együtt mentünk valahova. Ez igazán most lényegtelen is. De azóta egy megállíthatatlan lavina indult el.
Szóval per pillanat ott tartunk, hogy 7 éve vagyok együtt a párommal és ebből kénytelen-kelletlen 4 évet nem beszéltünk egymással kisebb nagyobb megszakításokkal.
Tudom, én sem vagyok szent, de csak hogy megértsétek, hogy miért nem állok vele szóba, itt van néhány általa elejtett mondat :
5. évfordulónkon megkérte a párom a kezem titokban. Lánykérést követően bejelentettük az én szüleimnek és a kedves anyukának is. A reakció, mikor a párom megmutatta a gyűrűt az ujjamon ez volt: "a k....a a......t!!!!" és tajtékzott szemmel láthatóan.
Lánykérést követően megbeszéltük, h megvesszük a karikagyűrűket. Párom otthon elmondta ezt is . Válasz: "Jól meg gondoltad??!!"
Megvettük a gyűrűket, felhúztuk, az már szinte lényegtelen, hogy nem volt hajlandó eljönni egy kis eljegyzési ebédre.
Eljegyzés után ezt a 2 mondatot hangoztatta a családban: 1"ha a párom engem vesz el feleségül, akkor ő el sem jön" (hát akkor megszívta, mert én ott leszek nyáron )
2. "Ha majd gyerekünk lesz, akkor majd el jön megnézi a gyereket, de hozzám nem fog szólni" (hát erről inkább nem nyilatkoznék)
Ja és a legszebb, mikor a párom hozzánk költözött, szó szerint meg lett neki tiltva, h velem együtt odamenjen. Hát én meg ezek után, ha könyörögne se tenném be a lában a házába!!
A kérdésem az lenne, hogy igazából van e erre vmi "megoldás"?? Mert odáig, az oké, h nekem így a legjobb, hogy nem beszélünk, na de ott van a párom (aki mellesleg mindenben támogat)akinek meg mégiscsak az anyja. Jövő nyáron esküvő, és kettős érzések kavarognak bennem, mert tudom h ez így nem jó és nem is vagyok rá büszke, hogy en beszélünk, és változtatni is szeretnék rajta De tudom ,h 2 hónap "szent a béke" történet után kezdődik minden elölről.
Van valami konkrét oka anyóspajtásnak, hogy ennyire utál téged, vagy csak az a bűnöd, hogy "elszeretted" tőle a fiát?
Egyébként meg szerintem a párodnak kellene leülni a mamával és komolyan elbeszélgetni a dolgokról, mégiscsak az ő anyja...
Igazából a fő ok, hogy elszerettem a fiát! ! A a másik fia feleségével ugyan ezt végig játszotta, ráadásul én és a(mára már ex) menye 2 teljesen különböző személyiségek vagyunk...
A párom tudja, hogy az anyja nem komplett , és igen többször is leült vele, hogy na akkor mondja el, hogy mi a baja velem, de a válasza ennyi volt : "Semmi"
Tudom, hogy nem nekem a legrosszabb, hanem a páromnak, ezért is szeretnék valami megoldás találni, mert a páromat nagyon szeretem, és bár nem mutatja ki, tisztába vagyok vele, hogy igenis legbelül fáj neki. :(
Az a gond, hogy te vagy az, aki a legkevésbé képes megoldani a helyzetet. Sőt, képtelen. Veled a nő nem beszél, nem hajlandó tárgyalni. Ezek szerint a fiával sem.
Ez a történet nem róla szól, hanem anyósodról, itt ő a kulcsfigura. Ha valaki meg tudná oldani ezt a szitut, az ő, csak ő meg a jelek szerint nem akarja.
Marad az, hogy minél kevesebbet találkoztok, annál jobb. Ha anya létére nem veszi észre, hogy a fiának árt a viselkedésével a legtöbbet, akkor erre nem lehet mit mondani, csak kerülni a nőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!