Apák (elsősorban olyanok, akik leléptek). Ti gondoltatok az elhagyott gyerekeitekre?

Nagyon általánosítasz,mert dühös vagy a férjedre..De nem minden apa gonosz.

Én is apa vagyok(5 éves lányom van) Bár én léptem le ahogy fogalmaztál,de azért mert a közös lakásunkat ott hagytam a lányomnak.Nem akartam hogy 5 évesen neki kelljen albérletben,idegen környezetben újra kezdeni.Mielőtt még jönnél azzal hogy meg kellett volna becsülni a feleségemet,elmondom neked,hogy én szerettem,becsültem,és isten a tanúm,hogy soha nem csaltam meg.A nejem viszont igen..Neki kellett egy másik férfi,mert engem megunt..Tudomásul vettem,és "leléptem"..

A lányomat a mi rossz házasságunk ellenére is gyakran látogatom,gyakran viszem magamhoz.Az ünnepeket is velem tölti.Az igazság az,hogy mostanában sokkal több időt tölt a lányom velem mint a saját anyjával..

Mégsem bántom az anyját,mert még ma is hálás vagyok neki azért hogy életem értelmét világra hozta..

33/F

Van akiknek igen, van akiknek nem. Valószínű, hogy sajnos apukád az utóbbi kategóriába esik.

Hány éves voltál, amikor elköltözött? Mi volt a válás oka? Mi van vele azóta? Hány éves vagy most?

Ha jól értem, akkor anyukád (akkori?) férje nem azonos apukáddal.

Egy kicsit kifejtenéd ezt? Belezavarodtam egy pöppet, hogy te hogyan is lettél, ki kivel volt akkor.

Nem ertem, hogy az elso ket valaszolo miert es hogyan ertette felre a kerdezot. Nyilvan nem arrol van itt szo, hogy elvalnak a szulok es az apa elkoltozese elhagyas.

En csak egy masik szemszogbol tudom leirni ezt, de talan segit kicsit a kerdezonek. A ferjem 13-15 evig nem talalkozott az apjaval. Az apja nem kereste soha ennyi ev alatt. Uj csaladja lett neki nagyon messze, az elso hazassagabol szuletett 2 gyerekkel pedig abszolut nem foglalkozott. Szerintem ez meriti ki az elhagyas fogalmat.

Mikor osszehazasodtam a ferjemmel, megkertem, hogy menjunk el az apjahoz, mert szeretnem, ha osszeismerkedne a csalad. En egy olyan csaladbol jovok, ahol hazassagi problemak nem voltak, nagyon szepen tartottak a kapcsolatot a szuleim a nagyszuleimmel is. Tehat a ferjem felhivta telefonon az apjat (a tel. szama azert meg volt) es elmentunk. Azota eszmeletlen jo a kapcsolatunk vele meg az uj felesegevel is. Csak lepni kellett egy lepest. O is rengeteget valtozott az evek soran. Ez talan annak tudhato be reszben, hogy a masodik hazassagabol szuletett gyereke is felnott ido kozben, elkanaszodott, nem vitte sokra semmiben. Valahogy ezen felbuzdulva az apa elkezdett erdeklodni az elso hazassagabol szuletett gyerekei irant. En ugy erzem, hogy erdemes megkeresni akarmelyik felnek a masikat, mert nagy veszteseg, ha nem vagytok egymas eleteinek a resze. Azert egy probat meger, hisz 20-30 ev alatt sokat valtozhat egy ember, de ha nem is, akkor ott lesz benned a tudat, hogy te mindent megtettel. Nem szabad tul buszkenek lenni, mert az mar gog. Felre kell tenni a regi serelmeket. Anelkul nem fog menni.

En nagyon orulok, hogy a ferjemnek meg az apjanak sikerult ezt rendbe tenni...a sok egyutt toltott unnep meg ido mutatja, hogy mekkora veszteseg lett volna, ha nem jon ujra ossze a csalad.

"Fogalmam sincs, mi lett az apámmal, és megvan bennem a düh és a dac, hogy ha ő nem volt kíváncsi rám, én miért legyek az rá? "

Ez termeszetes erzes, csakhogy addig nem leszel boldog, amig rendbe nem teszed. Es csak ketfelekepp tud rendezodni: vagy te keresed vagy o. Nem biztos, hogy nem erdekled, az is lehet, hogy nagyon szegyenli magat elotted vagy ezer mas ok lehet. Ha megismerned, akkor megtudnad, hogy erdemes-e vele foglalkozni. Sokkal jobban erezned magad...elmulna a haragod, ha tudnad, hogy ki o es milyen ember. Adj neki egy eselyt!