Normális, ha ellenkező nemű testvérek felnőttként együtt laknak és bejárkálnak egymás szobájába, van, hogy együtt alszanak?

A helyzet szerencsére az, hogy nem a külvilág szabja meg, hogy mi a normális és mi nem. Ha nekik normális, és neked nem, akkor el lehet menni, és keress olyat, aki olyan mint te. Vagy pedig elfogadod az értékrendjüket, és alkalmazkodsz hozzájuk.

Amíg a párod nem írja ki azt a kérdést ide, hogy te miért nem alszol a testvéreddel együtt,addig ő a normálisabb kettőtök közül.

Na hallod ezen most jót röhögtem. Én húsz éves lány vagyok öcsém 18. Ellenkező nemű felnőtt testvérek. Egy irtó pici lakásunk van, közös a szobám öcsémmel. Mivel a szoba is pici, a két ágy össze van tolva (igaz a lábaknál lévő támlás résznél). Télen nyáron, nonstop egy szobában alszunk. XDDD

Fú de beteg, de komolyan. :D

Gondolkozz már egy kicsit. Nem mindenki teheti meg, hogy kacsalábon forgó palotában él, ahol minden családtagnak külön emelet jut. Tudom, hogy nem így gondoltad, de ebben semmi beteges nincs. Öcsémmel teljesen jó kapcsolatunk van, nem izgulunk rá egymásra, nincs semmi aberrált az egészben, egyszerűen csak nincs hol máshol aludni. :)

Nincs köze a lakás nagyságának és a testvéri szeretetnek egymáshoz.

Ha kicsi a lakás is lehet, hogy a két távolabbi sarkát válassza két nem egymáshoz közel álló testvér.

Ugyanakkor nagyban lehet mégis egymás közelségét szeretik. Attól, hogy már nem kicsik, ugyanúgy tesók és szeretik egymást.

Nekem ez így sokkal szimpatikusabb, mint az, hogy valaki ezt ennyire furcsállja.

Ha azt mondanád, hogy állandóan egymást nyalják, az mág gáz lenne, de csak tesói természetes szeretetről, közelségről van szó. Én örülnék, ha ilyen családszerető családba kerülnének majd az én gyerekeim.

Valószínűleg a párjukat nem egymás előtt csinálják meg azért. Hanem máshol, vagy megfelelő időpontban intézik. Te pedig ne pályázz akkor arra, hogy ott fogsz rámászni a barátnődre. Ennyi. Vidd magatokhoz ha ez a terv.

Mint már említettem voltam hasonló helyzetben, lehet ezért is de én a kérdező oldalán állok. Nem értem, miért kell neki ilyen válaszokat adni, véleményem szerint lehet valós is az aggodalma.

Másrészről tényleg egy vicc, hogy mennyire nem tudnak az emberek szöveget értelmezni...

Még ha jó testvérek is, nem elég, hogy együtt élnek? Ugyan már! Közel akarnak lenni egymáshoz?! Rendben, hogy vannak ilyen időszakok vagy eleinte így van, de x éve együtt élnek, rengeteg időt töltenek együtt valószínűleg, ennyi idő után már csak képesek lennének meglenni egymás nélkül. Miért nem lehet NYÁRON külön szobában aludni?

Pláne ha szinte egyben van az egész lakás, gondolom az ajtót meg csak lehet zárni ( a bejáratit), talán félnek egyedül aludni? Nevetséges. Télen érthető, de írta a kérdező, hogy nyáron is ez megy.

Az pedig megint más, ha valakinek kicsi a lakása, vagy a családnak nem telik nagyobbra. Régen, amikor nem volt külön szobám én pl. szüleimmel aludtam egy szobában MINDIG, még tiniként 12-13 évesen is. Persze rémes volt és szerintem nem is normális, de nem volt más lehetőség, még annyi hely sem volt, hogy a konyhába tegyük ki az ágyam vagy ilyesmi. Ugyanígy, sok ismerősöm nálam pár évvel fiatalabb, 16-19 körüli ismerősöm van, akik szerényebb anyagi körülmények között élnek és egy szobában alszanak az ellenkező nemű testvérükkel. De a legtöbben ennek nem örülnek, kényelmetlennek érzik... persze van akit nem zavar és jól megvannak de mégis ha szóba kerül a költözés SOSEM mondja egyikük sem, hogy a tesójával fog összeköltözni. Nekem az ilyen szintű ragaszkodás nem tűnik egészségesnek. Miért nem elég a sok mély és tartalmas beszélgetés, a sok együtt töltött idő (éjszaka meg úgyis alszanak, egy fal igazán lehetne köztük, mit számítana...)?

beteg vagy ha a testvérére féltékeny vagy, soha nem fog annyira szeretni téged, mint a testvérét, lehet ez fáj, de törődj bele.

mint ahogy a gyerekét is jobban szereti egy szülő mint a társát.