Milyen időközönként látogatjátok a párotok szüleit? (ha egy házban laktok az nem számít)

Külön lakunk mindkettőnk szüleitől. Mindegyikkel kb hetente beszélünk,és max két-három hetente biztos megyünk hozzájuk, ha csak egy rövid látogatásra van időnk, akkor is!

Ja és szerencsére, az én szüleim imádják a párom, és én is nagyon jóban vagyok anyósommal!

Férjem szüleivel nem annyira jó a viszony (főleg férjem részéről), így csak családi happeningeknél látogatunk, bár így is kijön a havi egy átlag.

Az én szüleim nagyon messze laknak, így kb havonta látogatunk, viszont napi szinten beszélünk. Férjemet is szokták keresni, de nagyon jóban vannak, így neki se terhes.

9 éve vagyunk együtt.

Átlag két hetente találkozunk, hol náluk, hol nálunk.

Nagyon jó a viszonyunk, anyósom fiús anyukaként örül neki, hogy végre rajta kívül is van nő a családban. Mivel a férjem az Ő városukba jár dolgozni, gyakran küld vele sütit, vagy főtt kaját. Ilyenkor előre szól, hogy nem kell főznöm. Apósom meg mindig kérdezi, hogy miben tud segíteni a ház körül.

Szüleimmel ugyanez a felállás.

a párom szülei itt laknak velünk egy faluban és szinte minden nap találkozunk vagy ők jönnek vagy mi megyünk.

Nekem egyetlen segítségem itt az anyukája és ha boltba akarok menni akkor a gyerekre ő vigyázz

a saját szüleim kicsit messzebb laknak 40 km változó, hogy mikor megyünk van mikor heti kétszer de van mikor két hétig nem, ők kb két hetente hétvégén elnéznek

Anyuékkal egy faluban élünk, így eléggé gyakran.

Anyós1-et egy ideje nem láttam, most ő van soron, hogy jöjjön. A férjem naponta találkozik vele, egy helyen dolgoznak.

Após és Anyós2 az ország másik végén van, őket sajnos egy éve nem láttuk, és mostanában nem is tudok bevállalni egy nyolc órás utat az egy éves gyerekkel. :(

anyukám minden hétköznap feljön egy órára megnézni az unokát, mert a közelben dolgozik (olyankor a férjem még nincs itthon), mi havonta 1x-2x megyünk hozzájuk fél napra vidékre

a férjem szülei a föld másik felén laknak, hozzájuk évente 2x megyünk 2-3 hétre

mindkettőnk szüleivel nagyon jó a viszony, ők nem szólnak bele a mi életünkbe, mi se az övékbe, ahol tudunk segítünk egymásnak - szerintem a gondok ott kezdődnek, ha a másik jobban tudja, hogy mit hogy kéne csinálnod és csupa jóakaratból beleavatkozik (de ez nem csak az anyós-após témára igaz)