Apukák esetleg anyukák! Tanácsot szeretnék tőletek!?

Az apukámmal nem beszélek kb 3 hete. Összevesztünk...

Leírom a helyzetet nagy vonalakban: Van egy családi barátunk(30), aki szerelmes lett belém. El is mondta nekem, de megbeszéltem vele hogy semmi esélye sincs, maradjunk barátok. Aztán egyik nap úgy döntött hogy meg akarja szakítani velem a kapcsolatot, hogy el tudjon felejteni. Beleegyeztem, mivel más választásom nem volt, így már nem is jár hozzánk egyáltalán(régen sokat járt ide). Megkért, hogy senkinek ne mondjak semmit erről az egészről, nem akarja hogy kiderüljön. Pár nap elteltével én mégis elmondtam az apukámnak amikor kérdezgetett, hogy miért nem jön már ide. Elmondtam neki mindent, mert megbízok benne. Aztán másnap kiderült(nem ő mondta el, hanem megtudtam valakitől), hogy ő pár napja küldött egy sms-t ennek a fiúnak, hogy egy darabig most ne jöjjön ide hozzánk. Megkérdeztem miért küldte de nem mondott semmit, csak kerülgette a kását. Nagyon rosszul esett, hogy én elmondtam neki mindent ő pedig ennyit nem volt képes elmondani, vagy beismerni. Tudom hogy védeni akart engem, de attól még lehetett volna őszinte, azok után hogy én mindent elmondtam neki, amikor megkértek hogy ne tegyem. Amikor rákérdeztem az sms-re nem válaszolt, többször is megkérdeztem de akkor sem, megsértődtem és bementem a szobámba. Azóta nem beszélünk... én már szóltam hozzá párszor válaszolt és ennyi. De nem akar közeledni egyáltalán, semmi békülés szándékot nem látok benne. Igaz hogy mind a ketten nagyon makacsok vagyunk. De ilyen még sosem volt hogy 3 hétig ne beszéljünk... Szerintem érzi hogy ő a hibás, viszont tudom én is hogy csak védeni akart, de nem volt velem őszinte.

Mi a véleményetek? Mit kéne tennem? Meddig fog ez így menni?