Eldobom az agyamat, hogy párom anyukája miket nem enged meg magának. Mit csináljak? Visszaszólni nem akarok, de nem tudok már tovább nyelni.

Ne vedd fel a kesztyűt.

"Kérdezte, hogy miért nem kapok semmi pénzt.

Mondtam, hogy azért, mert anno bátyámék is sokat segítettek.

Kérdezte, hogy ja és az azt jelenti, hogy ki kell használniuk?

-------------------------------

Mondtam, hogy nem használnak ki, csak az, hogy fél éven át minden másnap elvitt minket apukámhoz a kórházba és haza, és sosem fogadta el a benzinpénzt, az azt hiszem, hogy nagy segítség volt.

Erre ő rávágta, hogy jó, de ő tudja ám, hogy mennyit kapnak.

Mondtam, hogy azt kétlem, hogy tudná, de mindegy, és bátyáméknak 100.000-res nagyságú már a lakástörlesztőjük."

A vonal alatti részeket nem kellett volna elmondani neki. Sőt talán a fölötte lévőt sem. Ha legközelebb ilyen témát hoz fel, akkor mondd, hogy azért nem kapsz pénzt, mert te olyan hülye vagy, hogy ingyen is dolgozol. Erre nem nagyon fog tudni mit mondani. Esetleg ne is várd meg, hogy mit mond, tereld el a témát az időjárásra vagy hasonló kaliberű dologra. Ha vissza akar térni, akkor mondd azt, hogy nem akarsz erről beszélni. Ha elég kitartóan mondod, idővel abbahagyja.

Az a baj, hogy azzal, hogy sok részletet megosztasz vele, adod alá a lovat. Semmi köze hozzá, hogy a bátyád nem kért benzinpénzt (ami amúgy számomra is fura indok, ha a családunkban halálos beteg lenne, eszembe sem jutna a benzinpénzen problémázni, de ez nem tartozik ide), vagy hogy mennyit fizetnek a törlesztőre. Semmi köze hozzá.

Ezt te is így látod, akkor minek mondod el neki? Az ilyen emberekkel nem szabad vitába elegyedni. Kerüld a komolyabb témákat, és akár még jókat is beszélgethettek a kertjében lévő virágokról, az időjárásról, a vv/xfaktor legújabb eseményeiről, vagy bármiről.

Én a helyedben udvariasan, de határozottan közölném vele, hogy

"Ezt a beszélgetést most zárjuk le, mert úgy gondolom, hogy ezek csak a bátyámra és rám tartoznak."

És nem válaszolnék neki több kérdésre. Talán felfogja, hogy semmi köze hozzá, talán nem.. Egy próbát minden esetre megér..

Nekem anyósom egyszer azt kezdte el ecsetelni, hogy mennyire szemétláda a fia (=férjem), viszont az ő férje (=apósom) milyen csodálatos ember.

Tapasztalataim alapján ez pont fordítva van. Apósomról gondoljon, amit akar, de a férjemről szóló résznél nyílt a bicska a zsebembe.

Valamivel megsértette a férjem, ami egy bocsánatkérést valóban megérdemelt (figyelmetlenség, de én is benne voltam), ez meg is történt.

De ezek ellenére is hergelte magát és mondta, hogy lehet, hogy kitagadja a fiát. Itt nagyot kellet nyelnem, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra.

Mondtam, hogy engem úgy neveltek a szüleim, hogy ha sorozatgyilkos vagyok, akkor is a gyerekük vagyok és szeretnek, ezért ne haragudjon meg, hogy értetlenkedtem, de nekem ez a szülői minta van és magamat is így képzelem majd el szülőként.

Na, volt nagy hallgatás utána!

Ezzel sikerült kiabálás és veszekedés nélkül sarokba szorítani. Ha ellenkezik, akkor elismeri, hogy rossz anya. Hangosan egyetérteni nem tudott, mert előtte vitatkoztunk, az megfutamodás lett volna.

Egy hét múlva, amikor találkoztunk, már "édes kisfiam" volt...

Bizony van amihez anyósnak nincs köze. És szerintem a testvéreddel való kapcsolat az egyik ilyen dolog. Szépen meg kéne mondd, hogy úgy gondolod, ez nem tartozik rá, és a továbbiakban legyen szíves kihagyni ezt a társalgási listáról.

Nekem is volt konfliktusom bőven anyóssal, ő mindig mindent jobban tud, amikor a fiával összeköltöztem, ő a fiánál lakott, pár hónapig egymás mellett éltünk. Kiderítette, hogy majd megtanulok főzni, aztán amikor megtanultam, hogy mi hol van, akkor elősre az orrára koppintottam, hogy főzni tudok ám egy rendesen megszervezett konyhában, ahol tjudom, mi hol áll és a legbanálisabb dolgok nem a hatodik fiók leghátuljában állnak, be is ismerte utólag, hogy ilyen téren félreismert, és hogy tanítsam meg kenyeret sütni (??? én, aki ezután fogok tanulnifőzni?).

A bili leginkább akkor borult, amikor megtudta hogy babát várunk, és simogatni akarta a hasam. hát nem engedtem meg neki. Tudod, szeretne mindig, ne csak amikor a fia előtt tetszeleghet, mennyire érdekli az unokája (még mindig én hordom :)), amikor a másik unokáját évente 2-3x látja, és az bőven elég neki.

Szóval a tanácsom: anyósnak a kezdet kezdetén meg kell húzni a határvonalat! Ha meg átlépi, akkor ezt szóvá kell tenni!