Mit csináljak ha a családom állandóan lekezel, cikiz mert hiszek Istenben?

az a titok, hogy nem kell megosztani senkivel a vallási meggyőződésünket. ugyanis valaki mindig van, aki a maga véleményét ránk akarja erőltetni. ezért jobb, ha megtartjuk magunknak.

vagy, ha már volt róla szó, lehet csendben bólogatni. attól a te fejedben még nem változik semmi, hogy a vitapartner elhiszi hogy egyetértesz vele. viszont nem lesz miről tovább győzködnie, leszáll a témáról.

Ha gúnyolódnak, azért tessék őket helyretenni! Mondd meg nekik, hogy a gúnyolásukkal mindannyiszor fájdalmat okoznak neked és ez igazán nem szép tőlük. Törődjenek a maguk dolgával.

A hit magánügy, az ember legbelsőbb magánügye. Abban hiszel, amiben akarsz, és ehhez senkinek semmi köze sincsen. Tanulj meg titkot tartani, a legbelősbb magán-dolgaidat SENKINEK sem kiteregetni! Vannak olyan dolgok, amelyek senkire sem tartoznak. PL. ilyen a hit.

19.08: Ez is egy jó módszer. Én azonban mindig egyenesen közlöm, hogy az ő hite, az ő hite, az enyém az enyém és hitről nem vitázunk. Hitről nem lehet vitatkozni, semmi köze a logikához; mindenki abban hisz, amiben akar.

Kérdező: az én apám is gúnyolódott és sokat szemétkedett velem egy időben a hit témájában. Ha ezt hozta elő, mindig azonnal hátat fordítottam neki. Egyszer aztán újra szóba került ez a téma, és nagyon-nagyon csendesen közötem vele, hogy ha lett volna halálközeli élménye, rögvest elfelejtene gúnyolódni. Úgy összetojta magát a nagyszájúja (tudta, hogy műtét közben újra kellett éleszteni engem), hogy soha többé nem került szóba az, hogy kiben vagy miben hiszek és miért.

Ne foglalkozz velük, emiatt felesleges vitázni.

Higgy, amiben akarsz, csak ne kényszerítsd másokra.

b@sszus, percek óta azon röhögök, aki belinkelte Viola Zoltán Nagy Ateista Könyvét... neten volt szerencsém összefutni a szerzővel, tuti nem százas, hadd ne legyen már hivatkozási alap :D

amúgy taplóság a vallása miatt csesztetni valakit, de lehet, hogy így tesz próbára az istened :)

Nézd, semmit nem tudsz csinálni. Az én családom is katasztrófa ilyen szempontból, mert nálunk mindenkinek "meggyőzési" függősége van, főleg apának meg nekem. Ő hívő volt, amikor én ateista, akkor azzal győzködtük egymást. Most meg én vagyok hívő (kb. 1 éve), és ő ateista lett.

Csak hogy tuti ne oldódjon ez meg soha :)

Ő is gúnyolódik, nem érti, hogyan hihetek ilyen mesékben stb... a vallási háborúkkal jön nekem, meg ilyenekkel.

Nézd, én voltam ateista, tudom milyen. Soha senki nem fog meggyőzni egyet sem közülük, csak Isten.

Velem ez történt.

Természettudományos hátterem van, nekem is sokat kellett filóznom, miután megtértem, hogy hogy is van ez, és meg lehet érteni, de csak megtérés után.

De a vakok szemét te nem tudod felnyitni, bármennyire vagy okos, művelt, jó vitázó--> Semmi jelentősége.

Úgyhogy ha szekálnak, fordulj feléjük megértéssel, szeretettel, elnézően.

Ha te is belemész a vitába, veszekedés lesz, sértődés. Tapasztalat.

És nem "mókás" és "nem kiskamaszos", hogy egyik pillanatról tértél meg a másikra, van ilyen is.

Én örülök neki, hogy megtértél, vagy minimum kapisgálod, hogy mi van :)

Igazi otthonunk csak az Úr lehet, és ne haragudj azokra, akik ezt nem látják, vagy még nem. Nem az ő hibájuk, csak Isten még nem nyitotta fel a szemüket.