Miért baj az, ha nem csak a gyerek körül forog az életünk?

Hogy a kérdésedre válaszoljak: azért, mert hiányzik a "kicsi" szó a gyerek elől, és azért, mert a kisgyerekednek meg kellene tanulnia, hogy amikor nagyon kicsi, akkor valaki számára ő van a középpontban, mindig és mindenkor.

Ha ezt nem élheti meg, az később olyan hiátusokat teremt a személyiségében, hogy azt el sem tudod képzelni. Minél kisebb, annél inkább fontos neki, hogy azonnal elérhető legyen neki a számára fontos kapcsolat.

Ne vicceljetek már..

Úgy írtok,mintha a mészárszékre vagy valami elitéltnek passzolná le a kérdező a gyereket,HAVONTA EGYSZER!!

A gyerek miért sinylené meg,ha a mamájával van havonta egy fél napot? Elmondom nektek,hogy az enyémet alig lehet hazahozni ,nem úgy tűnik mint aki annyira szenvedne hogy nem lát 3 óráig ,kéthetente egyszer mikor visitva kell a nagymamája kezéből kiszedni

Utolsóval egyetértek. Nem egy idegenre, gyilkosra bízzák, most őszintén, egy kicsi gyerek (legyen akár pár hónapos is), mi baja lesz attól, hogy mondjuk a nagymama vigyáz rá???? Főleg, hogy éjjel mondjuk általában alszik, így csak pár órát tölt ébren az anyja nélkül????

Aztán később meg ilyenek panaszkodnak, hogy a gyerek mellől sehova se mehetnek, meg a gyerek senkivel sincs el, és oviba se akar menni. És anyós is gonosz és szemét lesz,mert azt meri megkérdezni, hogy mikor aludhat nála a gyerek.... Majd belőlük lesz az az anyós, akik miatt idejárnak a menyek panaszkodni....

Nem akarok az egyik oldalon állónak tűnni, mert nem vagyok ott, de a másik oldalról is mehet a kérdés: biztos, hogy az a teljesen normális, ha a kisgyereket (ahogy feljebb írták) nem lehet kivenni a nagymama kezéből? Ha alig akar hazajönni? (Mondjuk itt is az okok lennének a fontosak, hogy miért nem.)

Mert persze igen, szerintem mindannyian örülünk neki, hogy elvan a gyerek idővel mással is, de ha a szülője egyáltalán nem hiányzik neki (legalábbis láthatóan nem), az sem biztos, hogy annyira jó dolog...

És még egyszer, én nem tartom rossznak, ha valaki eljár kikapcsolódni. A Kérdező esete is teljesen rendben van szerintem is. De mivel szóba került, általánosságban azzal már nem értek egyet, hogy az "élet ugyanúgy megy tovább gyerekkel is" vagy hogy "neki kell beleszoknia a családba". Nem, bizonyos mértékig a szülőknek is változniuk és változtatniuk kell; de hogy meddig és mennyire, abban vagyunk csak különbözőek egymástól.

Egyébként nem értek egyet azzal, hogy a kötődő gyerekek SOHA nem akarnának társaságban lenni vagy biztosan gondjuk lesz az idegenekkel. Ez nemcsak a szülő viselkedésétől függ, hanem a gyerek saját habitusától is.

Az enyém pl. sokáig nem járt közösségbe, leginkább velünk és a rokonaival volt és főleg a játszótéren találkozott a többiekkel. Emiatt kezdetben tényleg nehéz volt a bölcsi, nem is szokta meg, végül onnan ki is vettük. Fél évvel később már családi napközibe vittük, heti 3x és lám, ott teljesen jól elvolt. Fél évet járt oda, utána ment oviba, és ezzel már semmilyen gondunk nem volt. Mindebből nekünk az volt a fontos tanulság, hogy 1. meg kell várni, amíg a gyerek maga is megérik az adott dologra (a fél éves szünet a bölcsivel pont elég volt neki), 2. nem kell semmit erőltetni, 3. el kell fogadni, ha valamit kevésbé szeret. Pl. az ovit imádja, de ha máshova megyünk, mondjuk játszóházba, légvárba, ott még mindig eléggé félénk. Ez van, ő ilyen típus, a megszokott dolgokhoz ragaszkodik, de az újakat fenntartással fogadja. Mondjuk szerintem ez sose baj...

Mindezt csak azért írtam le, mert (ahogy a szórakozni járókat se kell ledorongolni, úgy) a kötődően nevelő, a gyerekükkel valamivel szorosabb kapcsolatot fenntartó szülők is csinálhatják jól a dolgukat. Egyiket sem lehet kritizálni - amíg a GYEREKNEK IS JÓ mindaz, ami történik.

És a Kérdező sztorijából sem az jön le, hogy elhanyagolnák a kislányt.

Stefix nekem már túl szélsőségesek azok a nézetek,amiket t eképviselsz,ezt nem bántásból,csak őszintén mondom.Én egy szóval sem kritizáltam azt a fajta nevelést amit te követsz,de én nem tudnám csinálni.Ettől nem vagyok lelketlen,vagy olyan anyuka aki nem kötődik a gyerekéhez és vica versa,hogy néha átmegyünk a mamához pár órára,és a gyerek nem akar hazajönni..

Azér tnem akar,mert ritkán látja a nagyszüleit,akik nagyon szeretik (én is!!!!!) ,picit el is kényeztetik:) Ennyi az egész.De mivel neked is van gyereked,tudhatnád,hogy attól,hogy apának este örömtáncot jár a gyerek,nem jelenti azt,hogy hozzád nem kötődik,csak egyszerüen ő az "érdekesebb",mert nem ő van vele egész nap.

Szerintem egyébként ilyen havi 1-2 alkalom amikor msára hagyja a gyereket az ember,emlitésre sem méltó.Azzal nem értek egyet,mikor valaki állandoan lepasszolja.Amugy érdekes,akik bölcsibe iratják a 1,5 éves gyereküket,itt mindenki ódákat zeng nekik,hogy miylen jól tették,kell a társaság annak a gyereknek bla bla bla napi 8 órában..

Én meg havonta 1 maximum 2szer 2-3 órára odaadom a nagymamának,és már től van misztifikálva az egész,hogy ilyen olyan lelki sérülései lesznek a gyereknek,sőt még hozzám sem fog kötődni... ezt nem érzitek nevetségesnek?

Ja és még annyit,hogy a kötődő nevelés szempontjait kb 90% ban már akkor betartottam,amikor még nem is tudtam,hogy létezik,számomra ez volt a természetes,hogy a gyerekek nem gépek,és én alkalmazkodok az ő igényeihez.

Ettől függetlenül nem kapok agyérgörcsöt,és nem vonok le méylremenő következtetéseket abból,hogy valaki 4 hetente egyszer elmegy kávézni a gyereke nélkül,vagy hogy nincs 0/24 ben rákötve a gyerek ..

Azt írod,nem állsz a másik oldalon,pedig valójában-ha nem sértelek meg- nekem úgy tűnik igen.

És mondom,ezt úgy írom,hogy imádom a gyerekem,egész nap egyedül vagyok itthon vele.Havonta egyszer elmenni pár órára,komolyan nem tudom felfogni miért lenne ekkora bűn ,vagy mér tjelenti azt,hogy elvárja a kérdező,hogy a gyereke alkalmazkodjon a család életéhez.Biztos vagyok benne,hogy ennyiből nem lehet ilyen következtetéseket levonni.

.Én ezt komolyan nem értem,ha leírom,hogy én nem adom bölcsödébe a gyereket,mert anyagilag nem szorulunk feltétlenül rá,és a gyereknek jobb ha az anyjával van (+ játszótér,játszóház,szomszéd gyerekek társasága stb) 3-4 éves korig,akkor egy idióta vagyok aki magához láncolja a gyereket. Antiszociális,befordult jellem lesz belőle,és tönkreteszem ezzel az egész életét.

Aztán leírom,hogy a nagymama vigyáz rá,ha én iszok egy kávét abarátnőimmel,akkor lelki sérült lesz a gyerek,mert nincs velem,és nem kötődik hozzám.

Hát no comment tényleg.