Anyám azt mondja, ha nem szülök, nem vagyok teljesértékű ember. Igaza van?

10-09 hozzászólásával nagyrész egyet értek. Épp egyik nap gondolkodtam ilyenen. Mások gyereke úgy tud idegesíteni, rajtuk minden kis hibát észreveszek (nagy a füle....), és engem is marhára idegesít, ha egy gyerek visít, pakol, nm fogad szót.....

De van 2 gyerekem nekem is, egy 10 és egy fél éves. Őket én teljesen másnak látom, mint a mások gyerekeit.

Annyiban van igaza anyukádnak, hogy akkor tényleg olyan dolog marad ki az életedből, amit egy idő után már nem tudsz pótolni. De fiatal vagy, lehet ez is megváltozik!

Persze, biztos benned van a hiba, ha pl biztos háttér (anyagi és családi) nélkül nem akarsz gyereket szülni, vagy ha nem akarsz gyereket. Végülis kell az, nem vagyunk már így is túl sokan a Földön. xD

Nem, anyád nem teljesen normális. Biztos szép dolog az anyaság, meg van, aki egész életében erre vágyik, de attól se több, se kevesebb nem leszel, hogy összehozol egy gyereket. (amúgy meg akkor a férfiak sem teljes értékűek...? :D megcsinálni meg megszülni a gyereket annyira még nem nagy kunszt, megfelelően felnevelni már inkább, de arra meg a többség nem képes)

Nekem is ezt mondta a nagyim,és az anyám is.Később a nagynénjeim és a férfi rokonság is..Később a barátaim is mondták,hogy nem tudom mi a boldogság amíg nincs gyermekem.De nem akartam..

Most közel a 60 évemhez már nagyon-nagyon bánom hogy nem szültem..Most már tudom hogy miről beszéltek éveken át mindenki..Nem az a bajom hogy nincs gyerekem,mert a gyerek nem garancia arra hogy öregségünkre ránk nyitja az ajtót.Nem az a gondom hogy nincs unokám,hiszen akár az unoka is gyűlölheti a nagyanyját..

A legnagyobb gondom az elmúlás érzése..Hogy rájöttem ha meghalok nem hagyok magam után semmit.A tárgyaim amit évek alatt vettem azok nem az enyémek..ások csinálták,csak tárolom őket.A házam sem az enyém.Nem én építettem,csak benne élek(megvettem de nem vagyon értékre gondolok ilyenkor) Nincs semmi ami halálom után rám emlékezne.Soha nem lesz egy gyermek vagy unoka aki majd azt mondja hogy X.Y a nagyim...

Az a tudat hogy ha meghalok velem együtt minden meghal..nos ez zavar...

Néha előveszem a családi könyvet ami családfának is megfelel.Ez sem az én érdemem hanem az anyai ük nagyanyámé.Ő kezdte el bele írni a család tagokat..Néha ha az utolsó könyve belenézek azt látom,hogy a testvéreimnek már unoka is szerepel.Az én nevem alatt semmi..Én már nem fogok létezni tovább míg a testvéreim,rokonaim igen..Én ebben az utolsó könyvben leszek már csak.Csak egy dátum lesz benne méghozzá a halálom dátuma..A következő könyvben már nem folytatódik tovább a történet..Na ezt sajnálom..

Igen,ha így gondolkodunk akkor nem vagyok teljes értékű ember,és azok sem akik hasonlóképpen választanak mint én..

ma 11:14

még valamit.

Ha a gyerek sosem tartja a kapcsolatot az anyjával bizonyos okok miatt,ha az unoka sem akarja a nagyit az csakis az emberek hibája..De az elmúlás érzete már nem lenne meg.Akkor is ott van hogy tovább folytatódik életünk története..

nekem nem volt bajom a gyerekekkel, de mindig kerültem őket valahogy soha nem jöttünk ki. Szerettem a kis lányokat a fésüléssel ijesztgetni, a fiúkat a mumussal.

de mikor megszültem a saját pici kis lányomat hirtelen megváltozott minden, már nagyon szégyellem azokat a gonoszságokat amiket a kis csöppségekkel műveltem.

Így is teljes értékű ember vagy, csak ha lesz sajátod akkor még jobban fogod érezni magad

Ha gyereked van, az sem biztos, hogy örökké emlékezni fognak rád.

Nagyot kell alkotni. Olyat, amiről örökké emlékeznek rád, ha ez a cél. Feltalálni valamit, jobbá tenni emberek sorsát.