A szüleim miért teszik tönkre az életemet?

A szüleim bezárnak, most arra vagyok kényszerítve hogy két semmitsem érő diploma után, megint egyetemre kell járnom, úgyhogy semmit sem tudok, semmi előképzettségem nincs olyan szakra. Borzasztóan érzem magam, mert egy kisvárosban lakunk és annak az egyetemén csinálom ezt a sokadik szakot is. Soha nem láttam még semmit a világból, soha nem voltam még nyaralni, sohasem voltam még külföldön (a balatonon sem), amit tudok azt csak mások elmondásából ismerem, vagy a tvből, és amit nem ismerek attól félek. Teljesen belebetegszem abba hogy itt kell élnem már 20 éve, mindenkit ismerek látásból, ugyanazok a fejek a buszon, borzasztó. Külföldre akarok menni dolgozni, de "nem engednek" el. Borzasztóan érzem magam hogy már x ideje a szüleim vágyait kell teljesítenem, ráadásul itthon élek velük és még azt is végigkellnéznem, hogy ölik egymást mindenen. Rokonok nincsennek, vagy meghaltak vagy eltűntek. Nem bírom már tovább sem a várost, sem a szüleimet, sem saját magamat. Semmi önállóságnincs bennem, félek mindentől, védett környezetben élek, ami csak leépít. Minden vágyam, hogy elutazhassak, van rá fedezetem, nem bírom már ahogy rámerőszakolják a dolgokat. Betelt a pohár. A sarkamra akarok állni, és úgy élni mint a barátnőm, le akarom küzdeni az összes fóbiámat, amik egyébként nagy részben azért alakultak mi mert a szüleim belémnevelték őket, ne simogasd meg a kutyát mert megharap, stb.