Adnátok még egy esélyt a helyemben a férjemnek?
A férjemmel fél éve külön élünk, elhagytam őt és a házunkat. Másfél éves a kislányunk. Most kb 2 hónapja kér, hogy legyen minden a régi, szeret és menjünk haza. Mivel mondtam neki, hogy mindenképpen el fogok válni tőle, ha békével, ha nem, mert már nem érzem, hogy szeretném őt. Kiábrándultam. Viszont most, hogy normális és kérlel, ölelget, szeretget, mintha kicserélték volna, ő is állítja, hogy higgyem el megváltozott és minden jó lesz, hiányzunk neki és velünk akar lenni. Sok rossz és fájó emlékek vannak. Ő be is ismerte javarészt, hogy bunkó volt, sokat bántott szavakkal és csúnyán beszélt velem, veszekedett, eljárogatott bulizgatni és átvert, de egyben biztos lehetek szerinte, hogy nem csalt meg soha és nem is tudna. Nem tudom, hogy hihetek-e neki, sok hazugságra derült fény. És rengetegen beszélnek rólunk az ismerősök körében. Olyanokat hallok, hogy nem is egyszer megcsalt, és már régen el kellett volna hagynom. Most is van valakije, látták is vele, de a férjem mindent tagad. Gyanús dolgok voltak mindig és az egyik haverja állandóan csalja a feleségét, ami engem dühít, hogy vele haverkodik. A telefonjában egyszer a híváslistát megláttam és minden második név egy nőnek a neve volt. Ő azt állította, hogy csak kolléga és azt is mondta, hogy be szokta vinni a munkahelyre, ha egy napon vannak szolgálatban, de csak ennyi. De miért kell ennyiszer hívni? Viszont akkor miért beszélnek ilyeneket mások? Mindennek van alapja, vagyis csak úgy nem kezdenek el pletykálni az emberek.
A férjem váltig állítja, hogy mióta külön vagyunk, ő sehova sem ment el szórakozni és nincs senkije. Nagyon szeret.
Tehát: ha nem lenne ez a kétely, hogy megcsal, akkor talán adnék még egy lehetőséget, hogy bizonyítson, de én egy megcsalást soha nem tudnék megbocsájtani! Soha! Hihetek neki? Hogy derítsem ki, hogy mi az igaz? Szeretni már úgy mint régen nem tudom, hogy tudom-e, de még szeretem. Nagyon sokat tűrtem neki, és megalázkodtam. A kislány imádja őt, rajong az apjáért. Minden nap itt van, látogatja, törődik vele és velem is. Mintha kicserélték volna. Viszont félek, hogy megcsalt és ez megbocsáthatatlan az én szemeben.
válasza:Hát ez elég tipikus férfi reakció...
Mindig utólag próbálják bizonygatni, hogy mennyire szeretnek. De ha visszamégy hozzá, nagyon rövid idő alatt minden vissza fog állni a régi kerékvágásba, mert az ember alapvetően nem változik. Ez most egy játszma a részéről, amivel úgy gondolja, visszacsalogathat benneteket. Meg fogod bánni, ha visszafogadod.
Viszont a kislánnyal hadd legyen minél többet, ha tényleg annyira imádja, mert ehhez joga van, és a kicsinek is joga van szeretni az apukáját.
válasza:Ha a kételyeidet nem sikerül 100 %-ban eloszlatnod, nem sok értelme van újból elkezdeni. Állandóan ott fog motoszkálni benned, hogy hol volt, merre járt, mit csinált, és ez hosszútávon megmérgezheti a kapcsolatotokat.
(A kislány szeretete, ragaszkodása nem lehet itt érv, hiszen őt válás esetén is tovább látogathatja, nevelheti.)
válasza: válasza:szia!
Én úgy látom, a kérdésben kifejtetted a választ is.Jól látod, ez most egy "műsor" a részéről. Én nagyon bízom a férjemben , tudom, hogy nem csal meg ; és nem nézegetem a híváslistát, de bezony isten fennakadna a szemem, ha minden 2. név egy számomra ismeretlen női név volna. Ebből szerintem ész- érvekkel senki nem tudna "kimosakodni". Ez a vonat már elment neki...
Pontosan, ezek motoszkálnak bennem is. Azt mondta, hogy bármikor hazamehettem volna, sohasem mondta, hogy menjek el.
Nem értem. Most megijedhetett, mert határozottan mondtam a válást és eljárok szórakozni is a barátaimmal. Annyira kétségek között vagyok, mert attól félek, hogy lehet csak én gondolok rosszat, de az is lehet, túl naiv vagyok. És az is a gond, hogy mi van ha valóban megváltozott és nem adtam meg a lehetőséget, hogy a kislányomnak családja lehessen.
Félek, hogy egyedül maradok, félek, hogy ha újrakezdjük megint csalódok és nehéz volt túljutni mindenen. De mi van, ha senkinek sem fogok kelleni? Hiányzik a törődés, mindenem a gyermekem, imádom, de hiányzik egy társ. Sokszor azt mondom, hogy nem kell senki, csak a kicsikém, de ez nem igaz.
válasza:Én azt mondom, ne fordulj vissza. Ha egyszer már erőt gyűjtöttél, hogy kilépj egy rossz házasságból, akkor csináld végig. Ha kételyeid vannak, akár egy iciri-piciri is, akkor nem szabad hozzá visszamenned, mert mindig ott fog motoszkálni a fejedben. Ha pl. később ér haza, akkor már ott lesz a gyanú, hogy nőnél volt... stb.. és ez tovább mérgezi ezt az amúgy sem fényes kapcsolatot.
Amúgy meg, azt írod, hogy két éves a kislányod, apci meg bulizott, haverozott. Ilyen pici gyerek mellett? Úgy kellett volna meló után hazafelé vágtatnia, mint bányalónak a fény felé...
Ha most jó, hogy meglátogat, törődik veletek: tegye. Te meg élvezd a helyzetet, legyél szép, fitt anyuka és kész.
Szerintem ha visszamész, idő kérdése és nemhogy előlről kezdődik a dolog, de úgy gondolom még durvább is lesz.
válasza: válasza:Anyámék példájából kiindulva: ne engedd vissza, mert utána ott fog átcseszni, ahol nem szégyell. Apám költözött el nálunk, majd anyu visszengedte. Azóta már még egy oda-vissza költözés megvolt és szerintem a nőzést is ugyanúgy folytatta...
Szal pasinak, főnek ilyennek, akkor higgy csak ha ló legel a írján...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!