Mit tegyek? Ha jelentkeznék neki, csak felkavarnám az állóvizet, de nem bírom nélküle? Vagy próba szerencse?

2-3 hónapja volt egy barátom, aki az ország másik felében lakott, de minden hétvégén találkoztunk, nagy szerelem volt a miénk. Idősebb volt nálam, és a szüleim eltiltottak tőle, nagy botrányok keletkeztek, ezért én is azon voltam, hogy inkább minél elöbb kikeveredjek a dologból, és lezárhassuk az ügyeket, így próbáltam elhagyni, és hittem bent, hogy majd úgyis elfelejtem. Ő azt mondta, hogy mindig szeretni fog. Én elhagytam, és eljátszottam, hogy nem érzek iránta semmit, hogy ne fájjon neki látni, hogy az én szivem is ugyan annyira megszakad mint az övé. Még hetekig próbálkozott, de nem vettem fel a telefont, nem válaszoltam az smsekre, mert tudtam, ha megteszem, akkor nem fogunk tudni elszakadni egymástól. Az utolsó smsben, amit tőle kaptam, az állt, hogy az én érdekemben nem fog többet keresni. Borzalmasan rosszul éreztem magam, de azt hittem, hogy hosszútávon ez lesz a legjobb mindkettőnknek, illetve nem is volt jobb választásom.

Nos, a probléma az, hogy nem sikerült elfelejtenem, ugyanúgy szeretem, de a szüleim még mindig úgy gondolnak rá vissza, mint a "gonosz"-ra, de én nem bírom, nagyon szeretnék egy smst küldeni neki, vagy felhívni, vagy akármit, hiszek abban, hogy még ő is szeret engem. De nem tudom, ha megint elkezdenénk belebonyolódni félek, hogy megint tiltás lenne, stb.

Arra gondoltam, hogy egyszer élünk, meg kellene próbálnom. Na de mi van, ha ő már megpróbált továbblépni, elfelejteni, és újra bekerülnék a képbe, akkor felborulna minden?

Tanácstalan vagyok :(

(bocsi a hosszúságért, köszönöm mindenkinek, aki elolvasta)