Miért vannak lepontozva és/vagy lehurrogva, akik azt tanácsolják: "Költözz el! "?

Nekem két "típus kérdés" jutott erről rögtön eszembe. Az egyik, amikor "a szemét anyám el akar tiltani az 50 éves pasimtól, akinek 4 gyereke van 4 nőtől, de együtt nevelhetnénk őket, mit tegyek? 14/l", na ha erre jönnek a költözz el válaszok elgondolkozok, hogy a saját gyereküknek is ezt tanácsolnák -e?

A másik meg a "30 éves vagyok és anyám elszedi a fizetésem az utolsó fillérig, meg azt is megmondja, hogy mikor, hova, kivel mehetek" erre a költözz el válaszok meg olyan kézenfekvőek, hogy nem is értem, miért nem jut az illetőnek magától eszébe.

Amúgy meg nem szoktam pontozni. Engem szoktak lepontozni :)

Ez attól függ, hogy hány éves akar elköltözni...

Nem csak őket pontozzák le, mindenkit aki olyat ír, ami egy kicsikét is nem az átlagos gondolkodás... Azok kapnak jó pontokat, akik a kérdező szája íze szerint kommentálnak.

Emellett sok itt a különböző intelligenciájú ember is, ez látszik sok válasz értelmi színvonalából.

Na, látod azt én sem értem, hogy 20-25 évesek miért nyírvákolnak a kilátástalan helyzetük miatt...

Nem tudom, de énis mindig azt írom, hogy költözz el. 21 éves vagyok, már egy éve nem a szüleimmel lakom. Dolgozok, együtt élek a vőlegényemmel és háztartást vezetek.

Aki nem tud elköltözni otthonról, az szerintem nem is akar, csak panaszkodik itt. Öcsém most 19 éves. Budapesten talált munkát, és jövőhéten nekem kell felköltöztetnem. A szívem megszakad, hogy elmegy 250 km-rre. Nem értem, mert a szüleink rendesek, nem cseszegették addig sem még nem volt munkája...de ha egyszer ott talált...okos gyerek, feltalálja magát, és repül a boldogságtól, hogy melózhat, és önálló lehet...én meg 2 napja (mióta felhívott) csak sírdogálok, ha rágondolok milyen messze lesz.

Szóval, aki költözni akar, az tud költözni. Aki meg nem akar, az nem tud.

Ne lepődj meg semmin...

A minap egy olyan kérdésre válaszoltam, hogy hogy vegye fel az illető a férje nevét.

Amit aztán alapból nem lehet megítélni az alapján, hogy hasznos-e vagy sem. Max. vagy tetszik vagy nem.

Mégis folyamatosan mindenki le lett pontozva...

legtöbbje Gyáva lépni,mert kénylemesebb mama hotelben élni,és siránkozni hogy milyen rossz ott,én 17 éves korom óta önellátó vagyok.Egyetem melett melóztam(szórólap,kutyasétáltatás,hólapátolás,elfekvő,

gyerekvigyázás,idősvigyázás,stbami épp volt).Manapság meg huszon éves negyvenes málészájukkal van tele az ország akik szapulják a szüleiket,de közbe ott élnek,mert kényelmesebb,mint sarkukra állni,és megoldani a saját életeket.Mondjuk az is baj hogy igy nevelik őket már,hogy ne is törekedjen saját életre egzisztenziára,életképtellené teszik őket, 18 ,20 évesek helyett anyuci apuci dönt mindenben,egyedül levegőt se tudnak venni,sok szülő igy oldja meg hogy legyen cseléd,plussz pénz,ne maradjon öregségére egydül,de ze önzőség.És ha az ember akar,akkor el tud költözni,és a saját lábára tud állni.A legszomorúbb hogy a mmostani generáció legtöbbje akaratgyenge elnyomott,butított,befolyásolható,

lelkisérült,frusztrált,hiányérzetes,irigykedő,az életét megolodó és élő emberekre fújó egyén,pedig csak rajtuk múlik az életük alakulása.És azért pontoznak le mert gyávák lépni,meg azok a szülők pontoznak még le akik magukhoz akarják láncolni a gyereküket.

29N

Én is azt szoktam javasolni, hogy költözzön.

Két okból:

Vagy a gyereknek van igaza (Anya azt is megmondja 25 éves létemre, mikor feküdjek le aludni)

Vagy a szülőnek (Anya olyan szemét! Képes a minimálbéremből 20ezret elkérni havonta!)

Mindkét esetben jó tapasztalatszerzés albérletbe vonulni.

Bár leginkább a második esetben ajánlom!

Sokszor szerintem azok pontozzák le az ilyen válaszokat, akik magukban tudják, hogy nekik is ez lenne a megoldás, de lusták és gyávák kilépni papa-mama bűvköréből, és a frusztrációjukat a pontozásban vezetik le.

Pedig sokaknak már az is segítene, ha csak végiggondolná, milyen lenne elköltözni, máris rájönne, hogy nem kéne apróságokon hisztizni otthon.