Nem tudom eldönteni, mi lenne a helyes. Szólni, vagy lapulni, mint kaki az avarban?

Egy kis helyzetjelentés: falun élek, egy szomszédomnak segítek, aki ezért házi tejet ad, amiből én csinálok tejfölt, túrót, sajtot. . .

Két hónapja lakunk itt. Azelőtt volt egy lakótársunk, nevezzük Gyulának.

Nos ez a Gyula egy időre a közeli városban maradt, úgy nézett ki, hogy ő is költözik ide, de egyenlőre anyósom szállásolta el.

Egyik nap összecihelődtem, mert már régóta ígérgettem anyósomnak, hogy elmegyek hozzá. Összepakoltam a fent említett cuccokat, a manómat, és elintultunk.

Felmentem anyóshoz csengettem.

Anyósom nem a megfelelő szobából jött ki, kicsit késve, és rendetlenül: kóc, elkenődött smink. . . Ez nem vall rá.

De nem gyanakodtam volna, ha nem látom meg Gyula arcán az árulkodó fekete-kék csillogó sminkfoltot.

Itt megjegyezném, hogy Gyula eléggé labilis lelkületű, szorongásos pánikbeteg. Három évig laktam vele, tudtam a rohamait kezelni. De befolyásolhatóbb egy tízévesnél. Itt a szemfüles GyKs rájöhet, hogy nem kedvelem tulságossan lányom nagymamáját. Nem is téved. Nagyon manipulatív, sokszor nem vettük észre, hogy áskálódik. De mégis a férjem anyja, max óvatos vagyok vele.

Anyósomnak van egy párja, aki osztrákban építőmunkás. Tulajdonképpen az ő lakásában laknak.

A srác, nevezzük Bélának egy kedves, jó humorú 30as, a férjemmel ők hárman igazi triumvirátus, nagyon jó barátok egymásnak, és nekem is.

Itt már mindenki rájött hogy mi történhetett, anyós és Gyula között. Erre megerősítést is kaptam, mert miután egy rémesen kínos óra után már indultam is, Gyula lekísért, és megkért hogy Béla és a férjem előtt ezt tartsam titokban.

Legjobb lenne nem belefolynom, elfelejteni. De Béla hétvégén jön segíteni fát rakni, önzetlenül.

Nem értem anyósomat miért teszi ezt, nem értem Gyulát sem. ő ebbe bele fog zakkanni.