Idegesitene ha nagyon spórolós lenne a párod?

anyum nagyon spórolós, soha nem vett semmit nekünk

mikor nagyobbik tesóm elköltözött otthonról adott neki pár száz ezret, hogy el tudjon indulni, majd jött ez a kib.szott válság és mikor én költöztem el akkor nekem 10 forintot nem adott, mert bepánikolt és nem mert a kezéből 1 forintot sem kiadni

na ha ilyen lenne a párom mint anyám elhajtanám a p.csába

ha nincs meg a természetes egyensúly, akkor igen.

Az jó ha megnézi a termékek árát.

Az is jó, ha spórol, amin tud, DE (!!!) nem biztos, hogy az olcsóbbal jobban jár az ember, legyen szó bármiről. Szóval én mindenből nem venném meg a legolcsóbbat, mert az nem véletlenül annyi amennyi. Pl. a leggagyibb wc papírból nyílván a fél tekercset fel kell használni egy alkalommal, míg a drágábból elég kevesebb és ezer ilyen példa van.

És nem is fagynék szét csak azért, hogy olcsó legyen a fűtés.

Meg néha kell az embernek az apró luxus dolgok. Persze a hétköznapokon meg élj logikusan és nyiott szemmel.

Ez azért sok mindentől függ. Nem mindegy, hogy mennyiből spórol. Amiket nem vesz meg, arra valójában szükség lenne, vagy tényleg felesleges? (Pl. minek új mobil, ha még jó a régi, minek felvágott, ha van még a hűtőben 3 fajta). A fűtésen mennyire spórol - pulcsiban jól el lehet lenni a lakásban vagy úgy is szétfagysz? Én is spórolok, de azért normális keretek között. Egy-egy kiülős sörözős estén szívesen meghívom egy-egy barátomat egy körre, stb, ill. ha valamire szükségem van, nem sajnálom rá kiadni a pénzt.

A sóherséget viszont nem szeretem. Nagyon tud idegesíteni, amikor valaki 300 ezer körül keres, mindenből a legolcsóbbat vásárolja, mellette meg előadja a nagy menőt. Nálam ez már túlzás... A volt lakótársam volt ez az illető. Ennyi pénzből bőven lehet félretenni úgy is, hogy mellette normális minőségű dolgokat vásárol az ember.

Nem tudnék ilyen emberrel közös kasszán lenni. Én ugyanis azért dolgozom, hogy a kapott pénzzel boldoggá tegyem magam. Az pedig engem személy szerint - ez nyilván egyénenként változó - nem tesz boldoggá, hogyha nem vehetek meg magamnak olyasmit, amire szükségem van vagy szimplán csak szeretném. Most ezalatt nem az eszement költést értem, nyilván félretesz valamennyit az ember, de alapvetően szerintem fontos, hogy érezzük, megéri dolgozni, és ne csak egy számot lássunk a bankszámlakivonaton, ami után azt mondhatjuk magunknak, hogy jól csináltad, spóroltál.

Most ezt csak nagy általánosságban mondtam, ha valaki a házára gyűjt vagy egyik napról a másikra él, nyilván minden átértékelődik.

ésszerűség. ez a titok.

nem bánom, ha nem ad ki minden vacakra vagyonokat, kevesebb vizet, villanyt használ, nem pazarol. de ha mindenen garasoskodik, és szívja a fogát minden vacak forint miatt, akkor nem lenne hosszútávú a kapcsolat.

a pénzt azért keressük, hogy normális életet éljünk. ha ülünk rajta ész nélkül, és nélkülözünk, csak hogy elmondhassuk, hogy ennyi és ennyi van a bankszámlámon, akkor felesleges.

a sírba úgysem vihetjük magunkkal.

Attól függ, hogy mennyire "mániákus" ez a spórolás, illetve, h szükségből teszi, vagy csak zsugoriságból.

Pl. míg élt apám a fogkrémes tubust fel kellett vágni, és kikapargatni belőle a fogkrémet, nehogy kárba vesszen egy kicsi is, évente kétszer kaptam új ruhát, a saját zoknijait, cipőit !ragasztgatta!, hogy minél tovább jók legyenek. Más dolgokra viszont rengeteg pénzt elköltött. És nem azért csinálta ezt, mert rosszul éltünk, vagy nem tellett volna rá. Szóval ezt nem bírnám elviselni.

Ha valaki megnézi a termékek árát, vagy összehasonlítja egymással az szerintem nem gond, az már igen, ha azért nem vesz meg valamit -amit egyébként szeretne- mert drága. Hangsúlyozom, h ez akkor gond, ha egyébként megtehetné, lenne pénze a dologra.

rettenetesen. volt egy barátom, akivel előbb voltunk lakótársak, mint szerelmespár, ő keresett másfélszer annyit, mint én jobb napokon, de ha ő ment le boltba, frankón elkérte tőlem a kenyér vagy tej árát. egyszer felment bennem a pumpa, hogy jó, nesze, én is összeírom, hányszor vásároltam be helyette, várom az ötezrest az asztalomra. akkor kicsit elszégyellte magát.

egyébként kimozdulni is kínos volt vele, ki kellett centizni, ki mennyit fizet. még a párkapcsolat alatt is.

persze az nem volt egy komoly kapcsolat, közös kassza fel sem merült, ha komolyabb támogatásra lett volna szükségem, lazán szarban hagy.

mostani kedvesem meg a két véglet között ingadozik, igaz, igen jól keres, de attól, hogy rá tudna költeni kemény összegeket felesleges dolgokra, addig terjed a dolog, hogy alap minőségen spórol, ami hosszútávon visszaüt. de ő sokkal könnyebben ráébreszthető a dolgok logikájára, és igyekszik megtalálni a középutat.

nem igazán

bár én egy kicsi lehet,én pont olyan pasisan vásárolok,hogy csak azt veszem meg,amire szükségem van,de azt akár rohadt drágán is :'D

13l