Elmenjek a temetésre ilyen körülmények között?
2 éve vagyunk együtt a barátommal( én 22 Ö 25 ), komoly a dolog, viszont az anyja az elsö perctöl kezdve ki nem állhat, mert a nagyapáink korában nézeteltérés volt a családok között, amiröl ugye se én sem a párom nem tehet, mert ez kb 40 éve volt.
nem mehetek hozzájuk, csak Ö jön hozzánk, nem is beszélek velük már lassan másfél éve.
de nem ez a lényeg. a barátom papája haldoklik,agyérgörcse van, lebénult és most hivott, hogy behívták öket az orvosok, mert már nem sok van neki már hátra.
nagyon sokat veszekszünk mostanában, szereti a papáját, jóban voltak együtt is éltek vele, és megviseli. mellette állok amennyire tudok, én is elvesztettem már mind két papámat. de nem tudom mit kéne tennem, menjek majd el a temetésre, így hogy az anyja ''utál''? mert a páromat nem merem megkérdezni, elég neki most szegénynek látni ahogy a papája elmegy.. vagy mit tegyek? nagyon fáj nekem, hogy ilyen a családja, hogy nem mehetek hozzájuk, pedig én mindig megadtam a tiszteletet, Karácsonykor is küldtem mindig ajándékot, de annyit nem mondtak, hogy köszi... és nem tudom mi lenne a jó megoldás, elmenni a temetésre? vagy az anyja cirkuszolna? de a párom mellett szeretnék lenni ebben a helyzetben és annyira fáj, hogy nem tudok :( most is a családdal van a kórházban, mikor ha rájuk gondolok is kiráz a hideg és fáj a tudat, hogy ilyenek velem pedig semmit nem tettem, csak''rossz családból származom''...
segítsetek kérlek!
semmi baj, értem én.
tudom, de egyszerüen nem tudnék nélküle lenni már. nekem is borzasztó gyerekkorom volt, rengeteget strapált az élet, minden fájdalmat megéltem már amit meglehet Ö elötte is..
és ha a párkapcsolati részt vesszük, akkor ö a legkedvesebb leggyengédebb, leg''csendesebb lelkü'', amire mindig is vágytam mer sokat sérültem elötte,bántottak, és ha azt vesszük akkor mellette le tudok nyugodni és szeretem nagyon.
ha vita van, akkor kizárólag a családja miatt, vagy az én hülye féltékenységemböl.. :\ sosem másért. ö sosem bánt engem, sosem okoz fájdalmat, csak ha a családjáról van szó.mindig mellettem áll,bármi van.
csak most is megállás nélkül ezen agyalok, hogy mit csináljak, szeretem de a családját legszívesebben kilöném az ürbe.. hogy miért kell bántaniuk engem, mert érzem messziröl igyis hogy nem beszélek velük :(
de a páromat meg nem hagyhatom magára ebben a számára nehéz idöszakban, de közben meg az kit érdekel, hogy én mit élek át most? :( nem tudom mit tegyek, szeretem, közös célok, álmok, tervek vannak, minden jol lenne ahogy van, kedves aranyos baráti társaság,lelki összhang minden! de ez... hogy most is itt ''fájok'' egyedül..
Nem tennék ilyet, hidd el. Én más vagyok mint te, nem lehetnek egyformák az igények és virtuális határok.
Egy hibába NE essél bele: a hányatott gyermeksors emlékei után nagyon sokan iszonyatosan hálásak a legkisebb gondoskodásért is....ami kiszolgáltatottá teheti őket. Csak ennyi. De hát nálatok nem erről van szó.
valóban nem erröl van szó, mert ha kell én megmondom a magamét, vagy elzavarom ha megalázva érzem magam..
azért annyira naiv nem vagyok, hogy térdre boruljak itt minden kedves szó elött... :) tudom, hogy hol a határ, és azt is, hogy mikor kell odatenni magam. csak fáj, hogy mindig nekem kell ezeket a határokat mindig túlhúzni, mert mindig történik valami dolog ami miatt ''nem adhatok hangot a nem tetszésemnek'' (betegség, kórház, halál,) ami vagy engem vagy öt érinti......................
Az élet kiszámíthatatlan...a fontos az, hogy találd meg önmagad békéjét és örömét, azt miben jól érzed magad. Ez a titok. Sok szerencsét!
Van egy aranyos mese, ezt még leírom neked, egy régi indián mese:
"Egy este az öreg cherokee indián a minden emberben dúló harcról kezdett mesélni az unokájának. Azt mondta neki:
- Fiam, két farkas lakik mindnyájunkban, és ezek csatáznak egymással. Egyikük a Rossz: a düh, az irigység, féltékenység, büszkeség, önsajnálat, harag hazugság,félelem, becsvágy. A másik a Jó: az öröm, békesség, szeretet, nyugalom, alázat, megértés, együttérzés, kedvesség és a hit.
Az unoka elgondolkozott, majd megkérdezte a nagyapját:
- És melyik farkas győz?
Az öreg indián így válaszolt:
- Az amelyiket táplálod."
Sok szerencsét az életedhez!
köszönöm :) ez kedves volt. és megfogadom!
neked is minden jót kívánok! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!