A bátyám már orvosi eset?
Próbálom rövidre fogni. Bátyám 26, de nincs élete, egy totális vesztes. A tanárképző főiskolát ahogy lehet, halasztgatta. Anyám már kiskorától nyúzta a tanulással, és neki ez volt az egyetlen elfoglaltsága. A főiskolán tudott lazább lenni, de a sok kamuzása miatt kiutált lett. Utána elszigetelődött... Otthon volt éveken át. Nagy nehezen lediplomázott, állást nem talált, igazán nem is keresett. Fodrászhoz nem jár évek óta, úgy néz ki, mint egy vadember... Lassan térdig ér a haja, borotválkozni is ritkán szokott, szinte már szakálla van... Olyan gázul néz ki, hogy a húgom is szégyelli, ha az emberek meglátják a közelébe. Betűri a haját a pulcsija mögé meg ilyen furcsaságok...
Teljes szociális életét a neten éli. Sportblogok, névtelenség mögé bújva... Ez köti el, ezt csinálja nap mint nap... Ősszel aztán az Isten háta mögött szerzett egy tanári állást Kelet-Mo-n. Ma megtudtam a húgomtól, őszi szünet után nem ment vissza oda tanítani, ma pedig hazacuccolták apámék. Ezek szerint felmondott, vagy kirúgták... Addig is 400 km-ről hazajárt szinte hetente, míg én 30 km-ről jó ha kéthetente... a mosnivalót is hazahozta, mert nem képes ellátni magát... volt, h napokig nem evett ott, mert nem volt képes boltba menni... A szüleimet az agybaj kerülgeti vele...
Mi lesz vele? Diliház? Ez már nem ember...
47%-osnak van igaza, szinte mindenben. A többiek meg csak a saját boldogságképüket próbálják ráhúzni egy másik emberre. Szánalmas.
Mindenki úgy él ahogy akar. Egyébként a bátyád lehet, hogy unja már ezt az egész szrságot, lehet, hogy titeket is marhára un és a pokolba kíván :) Meglehet, hogy inkább meghalna. Persze az öngyilkosság nem egy egyszerű dolog, talán fél megtenni. Amit meg is értek.
válasza:Persze, mindenki úgy él, ahogy szeretne. És perszehogy lehet így is, ahogy a kérdező bátyja teszi. Csak nagy a valószínűsége annak, hogy élhetne éppenséggel máshogy is, úgy, ahogy szívesebben élne, csak épp nincs ereje változtatni. Ez egyébként torkollhat öngyilkosságba.
De valahogy nem akaródzik elhinni, hogy ezt így kellene hagyni, azon az alapon, hogy mindenki úgy él, ahogy akar. Nem derült ki ugyan, hogy a kérdező bátyja szenved- e, de az ellenkezője sem, hogy elégedett lenne az életével. Mielőtt még rettenetesebb lesz a helyzet , érdemes lenne beszélni a báttyal, én viszont nem biztos, h a szülőkhöz fordulnék legelőször, mert lehet, hogy azt a fiú egyből elutasítaná, a hugát talán nem.
22:20: Nyilván hasonló helyzetben élsz, mint a bátyám, és ezért támadsz énrám. Nem hat meg, amit írsz... Nem nézem le a kelet-magyarországiakat, a párom is onnan való. De ahova a bátyám került, tényleg egy bizonyos véglet. Rasszista meg épp annyira vagyok, mint egy átlag magyar. Itt és most nem rólam van szó. Én a kisebb iskolámmal is vagyok valaki, szeretem a bátyám szerint lenézendő kétkezi munkát, amit végzek és megélek belőle. Nem szégyellem, szeretem. Ennyit rólam és a középosztályú életemről.
A bátyám nem valami meg nem értett egyéniség, mint te beállítod. Hanem a környékünkön ismerik, tudnak ezt-azt róla, amit a múltban művelt, ő jelenleg közröhej tárgya évek óta, főleg ha nagy ritkán meglátják az utcán. Ezt némileg ő idézte elő. Jót tett volna neki, ha új helyen kezd új életet, de egy világvégi kis falu nem épp az...
22:23: Nincsenek barátai, a netes ismerőseit leszámítva, akikkel napi kapcsolatban lehet. Sajnos legnagyobb baja az, hogy mikor fősulira elkerült, ki akart törni a stréberek világából, ahova mindig tartozott. Nagyot mondott mindenkinek (előadta, hogy ő a világ legjobb partiarca, nem létező partikról, nőzésekről, utazásokról hazudott), egyszer csak borult a bili és minden haverja és ismerőse megutálta. Mivel mint említettem, közeli iskoláról van szó, ez eljutott a mi környékünkre is. Azóta nem mer szerintem normálisan emberek közé járni...
Én is reméltem, segít neki, ha elmegy messzire, ahol nem ismerik, úgymond új életet kezdhet. De nem jött össze... Ott szerintem még inkább magába fordult. Nem hinném, hogy bárkivel is megosztaná a bajait. Azoknak a netes cimboráknak is előad fűt-fát, ott kiélvezi, hogy menő lehet egy nicknév mögött, biztos, hogy nem mesél senkinek a gyengéjéről. Egy évben egyszer ha egy családtagnak (nekem vagy anyámnak), őszintén és nyugodtan beszél... A következő pillanatban sz*rba veszi azt és úgy csinál, mintha semmi sem történt volna...
22:29: Senki nem kényszerítette őt arra a főiskolára. Ő ment, mert kitűnő átlaggal nyilván továbbtanul. Kétkezi munkásokat megveti, ő értelmiségi akart lenni... Nem gúnyolódom, ő mondta így, nem egyszer. A saját kétkezi munkásember apját is lenézi, holott az jobban keres, mint egy átlag diplomás. Mivel teljesen önállótlan volt, ezért ment a legközelebbi főiskolára, tanárképzőbe, holott bármelyik egyetemre bekerült volna. A szüleim annyira értelmiségiek, hogy apám, mint említettem, kézkezi munkás, érettségizett lakatos, ezermester. Anyám ugyan mérnöki diplomás, jelenleg gyárban robotol olyan munkakörben, amit érettségizett is végezhet.
22:46:
Rólad már nem tudok nyilatkozni a jó ízlés határain belül. ..
22:49:
Mikor utoljára beszélt anyámmal, ez úgy a nyáron lehetett, mondta, hogy nem jó így neki, hogy csak bezárva van, tudja. Vagyis anyám mondta neki: "Édes fiam, ez így nem jó, valamit kezdened kell magaddal, mert csak beleőrülsz ebbe az állapotba" És ő igazat adott neki. Én is éreztem rajta, hogy nem jó így, ugyanakkor nem bír kitörni ebből az állapotból, hisz jó dolog csak gépezni és enni meg aludni, főleg ha a szülei eltartják... Igazából apám is túl engedékeny. Mások szerint mást már rég kidobtak volna otthonról ilyen mentalitással. Apám a belét kidolgozza a családjáért, de nem neki, közel 60 évesen kell eltartani egy 26 éves férfit!
válasza: válasza:Kérdező, engedd el füled mellett a nem ép emberek hozzászólásait!
Ennek csúnya vége lesz, beszélj a bátyáddal, kitartóan, türelmesen, de ne támadóan közeledj! Így tudsz segíteni, hidd el!
Férkőzz a bizalmába!Szerintem menni fog, csak légy türelmes. Szüksége lehet a segítségedre, és lehet,h tényleg sokat tudsz segíteni!
Ha elfogadja, akkor utána egy alapítványi pszichológus tud vele ingyen is akár foglalkozni!
(Bár nagyon nehéz ilyet találni, de pl családsegítőnél is majd érdeklődhettek, az is teljesen ingyen van.)
Előbb valahogy kerülj vele kapcsolatba.
Kérlek, ha van fejlemény, írj, nagyon kiváncsi vagyok, hogy hogy fog alakulni.
0:14:
Nem vagyok rá irigy. Mire? Hogy van diplomája, amivel semmire sem megy? Neked miből tűnik ki, hogy irigy vagyok? Azért emlegetem, mert ő mindig azzal kérkedik, mintha pusztán a diplomájától ő lenne valaki, különb, mint az apja, aki több mint 40 éve robotol, munkahelyen és kívül. Ha hallanád az egoista szövegét... De a lelke mélyén tudja, hogy semmit sem ér az iskolája, az fáj neki, hogy én a "szaros" érettségimmel jobban keresek nála. Én aztán nem irigylem a diplomáját, mert ahhoz nem jár talpraesettség és szorgalom.
01:51:
Megpróbálok majd beszélni vele. Sajnos ritkán van alkalmam hazamenni, jó ha egy hónapban kétszer... Anyámmal beszélek, hogy próbáljon vele nem támadólag, hanem segítőleg beszélni, hátha sikerül. De esküszöm, ha otthon járok, bemegyek az odújába és megkérdem, mi volt ott a távolban és mik a tervei. Anyámtól ma annyit szedtem ki telefonon keresztül, hogy részben az iskola, részben az ő akaratából jött haza, és nem bírt az egyik osztállyal, ahol sok hiperaktív, diszlexiás gyerek volt.
válasza: válasza:Hát utolsó, persze, megállja ahelyét, amit írsz, de csak elméletben!
Ugyanis ez, amiben ekérdező testvére van,egy öngyilkossági veszélyállapot is lehet, és én inkább közelítek egy iylen helyzetben levő emberhez segítő szándékkal, mint még jobban büntetve...de ti biztosan többet tudtok a témáról.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!