A bátyám már orvosi eset?

"A papok,szerzetesek ezt az életet választották, a kérdező bátyja nem."

Honnan tudod, beszéltél vele? Mi van hogyha mindig is az volt a vágya, hogy egy Kelet-Magyarországi iskolában legyen tanár, mert ott mondjuk jobban nyugi van, de ezt nem akarta elmondani a családjának, mert mondjuk olyan gondolkodásúak, hogy kikelnének önmagukból.

Nekem például van egy ismerősöm aki Szerbiába költözött, mert az ottani életstílus jobban tetszett neki, mint a nyugat-európai, meg azt mondta, hogy gondol a jövőre és ha bedőlne az EU, akkor ott egy független országban lehet jobbra is fordulnak a körülmények, de mivel tudta, hogy a szülei kiakadnának ezért titokban kellett csinálnia az egész átköltözést és csak akkor hívta fel a szüleit amikor már Szerbiában volt!

Jól sejted, itt baj van. A testvéred teljesen motiválatlan. És lehet azt mondani, hogy ez nem gáz, de igen, gáz. 26 évesen gáz, és megeshet, hogy ő is gáznak érzi. Ez fiatal-felnőttkori válság, ha régen nem volt ilyen, ezzel keveset foglalkoznak, kevesebbet, mint a tinédzserkorral, pedig ez aztán az igazán jelentős!

Beszélned kellene vele, de seggítő szándékkal. Csak akkor tud bármi is megváltozni, ha ő is rosszul érzi magát ebben a helyzetben. Akkor megvalósítható, elérhető, őt motiváló célokat kellene kitűznie.

Beszélj vele, puhatolózz mi van, próbálj a közelébe férkőzni, hogy elmondja, mi a baj.

Ezután esetleg pszichológus. DE előbb beszélj vele!

Pedig úgy tűnik, hogy a legnagyobb probléma veled van, kedves Kérdező!

Először is hogy van hozzá képed, hogy úgy lealacsonyítsd a saját testvéredet, hogy idézem "Ez már nem ember..." meg "vadember"?!

Aztán minden fenntartás nélkül lepukkadtozol teljesen általánosítva kelet-magyarországi falvakat. Nekem, mint kelet-magyarországinak (szatmári) ez eléggé sértően hangzik.

A cigányokat megmárcsak egyfajta szinonimaként hozod fel a "lepukkadtságra" = ultra rasszista vagy.

Nekem úgy tűnik, hogy te az az embertípus vagy, akit nem az irányít, hogy mit szeretne elérni az életben, hanem a társadalom (egy elég rosszakaró szegmensének) elvárásai méghozzá eléggé "középiskola első osztály" szinten.

Te vagy az, aki szeretne csinálni valamit, ami különbözik attól amit a legtöbb ember csinál, de nem csinálja, mert "mi lesz ha megszólják érte", és ezért inkább egyéniségét feladva egy afféle zombi lesz, aki teljesen sztereotípikus módon követi a "fősodratú" társadalmat, miközben látszik rajta, hogy szíve szerint teljesen más ember lenne, csak a megítéléstől, megszólástól való félelem miatt foggal-körömmel, erőszakosan, szinte komikusan ragaszkodik egy saját maga által alkotott, nagyon karikatúrikus és sztereotípikus viselkedésformához, ami szerinte a "normális".

Sok ember van, aki átesik ezen a fázison, de általában legkésőbb a középiskola utolsó osztályára kinőnek belőle. Úgy tűnik, te még mindig itt tartasz. Nem vagy egyedi eset, van egy 45 éves ismerősöm, aki pont olyan, mint te.

Hát ez így nem fest túl jól. Haverjai vannak? valaki akivel időről időre találkozik?

Furcsa, hogy a kihívás sem villanyozta fel. Mert megeshetett volna az is, hogy a távolban , amikor kizökken, kap annyi erőt, hogy felálljon. Nekem furcsa, hogy visszaköltözött, ahelyett, hogy elindult volna az útján, még akkor is, ha messszi kisvárosban kezdi.

Lehet, hogy tényleg nagyon nagy a baj!

Valakit csak tudsz, akivel tudna beszélni és szóba is állna, ugye?Mert azon keresztül változhatna valami. De én akkor is azt mondom, neked kellene most megtenned az első lépést, ha segíteni akarsz, mert ebből nagyon nagy baj is lehet!

"Te vagy az, aki szeretne csinálni valamit, ami különbözik attól amit a legtöbb ember csinál, de nem csinálja, mert "mi lesz ha megszólják érte", és ezért inkább egyéniségét feladva egy afféle zombi lesz, aki teljesen sztereotípikus módon követi a "fősodratú" társadalmat, miközben látszik rajta, hogy szíve szerint teljesen más ember lenne, csak a megítéléstől, megszólástól való félelem miatt foggal-körömmel, erőszakosan, szinte komikusan ragaszkodik egy saját maga által alkotott, nagyon karikatúrikus és sztereotípikus viselkedésformához, ami szerinte a "normális".

Sok ember van, aki átesik ezen a fázison, de általában legkésőbb a középiskola utolsó osztályára kinőnek belőle. Úgy tűnik, te még mindig itt tartasz. Nem vagy egyedi eset, van egy 45 éves ismerősöm, aki pont olyan, mint te."

Huh, ennél gyönyörűbb példát a projekcióra ritkán látni, kedves 47% -os!És itt most rólad beszélek.

Kedves Kérdező!

Sajnos vannak olyan sajátságos helyzetek amikor maga a családtagjai betegítik meg egymást. Szinte észrevétlenül.

Ha egy probléma felvetődik és nem teszek mást mint a szőnyeg alá seprem azt, az nem a megoldása hanem a lehető legrosszabb ami létezhet. A testvérednek olyan mentális és pszichés problémái lehetnek, amit ha ő nem ismer fel, a szüleidnek már illett volna szakember segítségét kérni.

A probléma már akkor elkezdődött amikor rákényszerítették őt egy iskola elvégzésére amit talán akarata ellenére is csak nagy nehézségek árán tudott befejezni. Az hogy ő ápolatlan, nem törődöm, magába gubózott életet él és nem utolsó sorban amin teljesen ledöbbentem, hogy , hogy amikor különélt tőletek önmaga ellátására képtelen volt arra enged következtetni, hogy depresszió vagy egyéb pszichés megbetegedés is fennállhat.

Gondolom a szüleid értelmiségi emberek lévén, hogy a családjukba ilyen megtörtént, szégyenlik a helyzetet és ezért nem mernek tanácsot kérni szakembertől. Inkább máshogyan "elsimítják " a problémát.

Nem törődve azzal, hogy a családban még van még 2 szenvedő alany.

A szülőknek kéne lépéseket tenni ez ügyben és nem tőled vagy a húgodtól várni, hogy jobb legyen mindenki számára a helyzet.