A családom szerint egy sz. Ar alak vagyok! Más emberek viszont nagyon szeretik a társaságomat és kedves embernek tartanak! Ez hogy lehet?

Én megértelek, ugyanebben a helyzetben voltam a családommal. De a kedvesség hatott náluk. Elismerem, iszonyú nehéz volt kibírni, hogy valóban soha ne emeljem fel a hangom, ne szálljak be a vitákba, akkor sem, ha nekem van igazam, stb. De meg lehetett tenni. Te is megteheted, hogy ha vita van kialakulóban, akkor csak annyit mondasz, hogy "Én úgy gondolom, hogy ... ... ..., de megértem, ha más a véleményed, lehet hogy neked van igazad, ne vitatkozzunk ezen." És ennyi. Utána ha erősködnek, akkor már nem kell a véleményed hangoztatni, csak szépen csendben azt mondani, hogy nem szeretnél ezen vitatkozni, vagy rájuk hagyni, hogy igazuk van.

Idővel kiveszed az összes ütőkártyát a kezükből ezzel a módszerrel.

Nem csak a 14 éveseknek lehetnek ilyen gondjai, de annyira sajnálod magad, ahelyett, hogy változtatnál, hogy ez a hozzáállás viszont egy kamaszgyerekre vall. Egy felnőtt felméri a helyzetet, esetleg tanácsot kér, aztán dönt és cselekszik, nem nyafog, ahogy te.

Ha nem vagy már kamasz, akkor nőj fel a tényleges korodhoz és viselkedj felnőtt emberként és oldd meg a helyzetet, száz tanácsot kaptál már.