Szakítanom kellene vele?

Sziasztok! 4 éve járok egy fiúval, nagyjából tökéletesen megvagyunk. Hűséges, tisztességes és én is az vagyok. Szerintem összeillünk, olyan ember, akivel le tudnád élni az életem. És ezt most nem felhőből, hanem racionálisan mondom. Annyi problémám van, hogy ritkán érzi, hogy tényleg nagyon szeret,általában akkor, ha tényleg tökéletesen megvagyunk vagy akkor, mikor ott akarom hagyni (hirtelen haragú vagyok, elő szokott fordulni olykor, kb 2 óráig tart).

A probléma: nyáron együtt voltunk nyaralni egy társasággal, benne volt egy fiú, akit egyikünk sem ismert. Én beszélgettem vele, és tényleg lett valami szikra. Hazajöttünk, néha összefutottam vele, de nem túl sűrűn,mert barátom meg volt győződve, hogy tetszem neki, és attól félt, elhódít. Nem megcsalom, hanem belé szeretek.

A másik fiú egyébként nagyon értelmes,öröm vele beszélgetni. És azt vettem észre, tényleg többet gondolok rá, mint kellene. Ezért, mivel úgy gondolom, ha vége szakad a barátommal a kapcsolatom, az semmiképp sem más miatt legyen, azért tisztelem ennyire, megszakítottam a mások fiúval minden kapcsolatot. És tényleg, közel sem járt annyit a fejemben, úgy éreztem, kezd belőle kimenni. Aztán két hónap után összefutottam vele. Ekkor én már úgy éreztem, nekem közömbös, és megkérdeztem, hogy tényleg érzett-e valamit irántam. Ő mondta, hogy igen, de azt, hogy ennek mikor lett vége, nem árulta el.

Azóta megint nem beszélek vele, de azért gondolok rá, milyen lenne együtt járni, ilyenek. Azonban úgy gondolom, mi jól érezzük magunkat egymással, van egy harmónia, de maximum könnyed nyári románcnak lenne jó, mert hosszú távon nem illünk össze. Ráadául pont akkor találkoztam vele,amikor a barátommal kicsit már nyugodtabbak, pihentebbek vagyunk, 4 év után.

Mi a véleményetek erről a helyzetről? Lehet, hogy a barátom nem az igazi párom, ha mellette elkezdtem ilyeneket érezni valaki más iránt?