Szakítanom kellene vele?
Sziasztok! 4 éve járok egy fiúval, nagyjából tökéletesen megvagyunk. Hűséges, tisztességes és én is az vagyok. Szerintem összeillünk, olyan ember, akivel le tudnád élni az életem. És ezt most nem felhőből, hanem racionálisan mondom. Annyi problémám van, hogy ritkán érzi, hogy tényleg nagyon szeret,általában akkor, ha tényleg tökéletesen megvagyunk vagy akkor, mikor ott akarom hagyni (hirtelen haragú vagyok, elő szokott fordulni olykor, kb 2 óráig tart).
A probléma: nyáron együtt voltunk nyaralni egy társasággal, benne volt egy fiú, akit egyikünk sem ismert. Én beszélgettem vele, és tényleg lett valami szikra. Hazajöttünk, néha összefutottam vele, de nem túl sűrűn,mert barátom meg volt győződve, hogy tetszem neki, és attól félt, elhódít. Nem megcsalom, hanem belé szeretek.
A másik fiú egyébként nagyon értelmes,öröm vele beszélgetni. És azt vettem észre, tényleg többet gondolok rá, mint kellene. Ezért, mivel úgy gondolom, ha vége szakad a barátommal a kapcsolatom, az semmiképp sem más miatt legyen, azért tisztelem ennyire, megszakítottam a mások fiúval minden kapcsolatot. És tényleg, közel sem járt annyit a fejemben, úgy éreztem, kezd belőle kimenni. Aztán két hónap után összefutottam vele. Ekkor én már úgy éreztem, nekem közömbös, és megkérdeztem, hogy tényleg érzett-e valamit irántam. Ő mondta, hogy igen, de azt, hogy ennek mikor lett vége, nem árulta el.
Azóta megint nem beszélek vele, de azért gondolok rá, milyen lenne együtt járni, ilyenek. Azonban úgy gondolom, mi jól érezzük magunkat egymással, van egy harmónia, de maximum könnyed nyári románcnak lenne jó, mert hosszú távon nem illünk össze. Ráadául pont akkor találkoztam vele,amikor a barátommal kicsit már nyugodtabbak, pihentebbek vagyunk, 4 év után.
Mi a véleményetek erről a helyzetről? Lehet, hogy a barátom nem az igazi párom, ha mellette elkezdtem ilyeneket érezni valaki más iránt?
Igazság szerint nem tudom, hogy ez milyen érzés lehet, mert amióta párommal együtt vagyunk, nálam még halvány szikra sem gyúlt más srác iránt (talán mert nem találkoztam ilyen potenciális alannyal, vagy egész más szemmel látom őket). Ezért nem is igazán tudom, hogy milyen belső harcok dúlhatnak most benned. Max el tudom képzelni. Azért érdemes feltenni magadnak azt a kérdést, hogy valóban, igazán szereted-e őt? 4 év után már elgondolkozhatsz azon is, hogy vele akarod-e leélni az életedet és neki akarsz gyereke(ke)t szülni? Ha nem tudod ezekbe a helyzetekbe jó érzéssel beleélni magad, akkor nem érdemes folytatni, úgy gondolom.
Lenne még egy kérdésem. Ez alatt a mondat alatt pontosan mit értettél?
"Annyi problémám van, hogy ritkán érzi, hogy tényleg nagyon szeret,általában akkor, ha tényleg tökéletesen megvagyunk vagy akkor, mikor ott akarom hagyni."
Az ember vagy érzi folyamatosan, hogy szereti a másikat, vagy nem. Én legalábbis így gondolom. És te, Kedves Kérdező?
ma már volt egy hasonló kérdés!
Ti nők teljesen megvagytok már zakkanva! Mind félrekavar!
Mit szólnál ha a párod is ezt csinálná?
Neked hogy esne?
Ha meg kalandozni akarsz akkor hagyd ott a barátod, ne rabold az idejét te ostoba liba!
Megtalálja majd azt a nőt aki tiszteli, és nem randizgat a hátamögött!
Az ilyen nőnek teljesen mindegy kivel él, és mennyi ideig, mert mindíg jön új és az lesz a tuti!
Tipikus rib@nc szöveg: vannak érzéseim a másik iránt!
Ásd el magad!
Köszi a válaszokat!
Igen, érzem azt, hogy neki akarok gyereket szülni és minden ilyesmi. Egyébként előtte számomra is elképzelhetetlen volt egy ilyen helyzet. Ahhoz kapcsolódóan, amit az első válaszadó írt, tényleg lehet, hogy valami olyasmit kaptam tőle, amit igényelnék jobban. AZ egyik ilyen a beszélgetés milyensége. Rengeteget beszélünk a barátommal, de nekem van egy olyan énem, amely szereti az emberi viselkedést, motivációkat boncolgatni, őt meg ez nem érdekli túlzottan. A másik fiú meg hasonló ezen a téren hozzám.
A másik kompenzációm pedig a második hozzászóló kérdéséhez kapcsolódik. Én sem érzem mindig, hogy szeretek. De nem csak vele kapcsolatban, hanem a szüleimmel, testvéreimmel kapcsolatban is. De számomra ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek. Nem tudom elképzelni az életem nélküle, érzem a szívemben a szeretetet, de ez nem mindig van felszínen, max ha valamiért jobban odafigyelek rá. Ebben hasonlóak vagyunk a barátommal és ez nem is baj, mert nekem tudom, hogy teher lenne, ha valaki olyasvalakivel lennék, aki teljesen másképp éli meg a szerelmet és állandóan a szeretleket hallgathatnám. Szóval ez alapvetően nem baj, de néha azért vágyom egy jobb kimutatásra. És a másik fiú pont olyan, hogy ő aztán mutatja, kimondja, még így is éreztem belőle valamit, pedig nagyon eltitkolta. És kicsit vágytam erre.
Az egyik válaszolónak. NEm tudom, mikor írtam, hogy randizgatok és félrekavarok? Én egy rendin sem voltam, ráadásul a barátom mindegyik összefutásunkról előre tudott.Én sem tiltom meg neki, hogy találkozzon a lányismerőseimmel.
SZtem neked elsősorban magaddal van problémád.
Ja, ahhoz képest, hogy nekem tök mindegy, és mindig jön új, nekem ő az első barátom, pedig már azért 20 felett vagyok és szerintem lett volna esélyem bőven félrekavarni vagy otthagyni más miatt, de nem merült fel bennem sose ilyen. Itt is mondtam, hogy amiatt bizonytalanodtam el, hogy ez a fiú kicsit megfogott, akkor nem is ő az igazi? De nem hagytam el, hanem inkább megszakítottam minden kapcsolatot a másikkal, hogyha vége lesz, akkor magunk miatt legyen,ne mások miatt.
Szerintem tényleg gondolkodj el a saját életeden. Azért, mert valaki téged megcsalt, nem biztos, hogy a többi lány is olyan.
13:54-es:
férfi vagy - érzelmileg ennyit "tudsz", bonyolultabb kérdésekhez még csak közelíteni sem vagy képes. Ez rendben(?) van. De az már nincs, hogy falubikájaként "ostoba libázol", ribancozol. Ki a fene hatalmazott el erre? Álljon meg a menet, édesöcsém!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!