Ezt hogyan kezeljem? Volt már ilyen mással is?
26 éves múltam, van egy barátnőm. Dolgozom, suliba is járok.
Itthon anyám teljesen kiborul, ha 11 körül nem vagyok itthon, nem tudom hogyan kezeljem...tanácstalan vagyok, ilyenkor mindennek elmond, aztán meg nem szól hozzám..és nem foglalkozik velem...ez nagyon rossz...és nem tudom, hogyan is kéne ehhez hozzáállnom. Nem jó így hazaérkezni...
Hát 26 éves vagy. Ezt mondd meg neki is. Kérdezz rá, neki 26 évesen szóltak-e ezért. Ha nem, akkor ő se szóljon, ha igen, akkor meg mondd meg, hogy változott a világ. Sokan írják majd, hogy költözz el, de sajnos ez nem olyan egyszerű, hogy hopp, és már külön lakom.
Szóval ha kell, akkor erélyesebben szólj rá.
Nehéz az együttélés ebben a korban.
Anyud mint már 26 éve minden nap: nevel, félt, aggódik. Nem fog tudni kitörni ebből a szerepből amíg otthon laksz, viszont ha sokat beszélgetsz vele, és elmondod neki mennyire fontos az életedben még mindíg csak már másképp, akkor talán megértő lesz, és próbál változtatni. Légy türelmes, nem megy egyik napról a másikra, ám határozottan tudasd vele, hogy mit szeretnél.
A munka és a suli miatt érsz haza ilyen későn? Szoktál haza adni pénzt? (Itt csak arra akarok kilyukadni, hogy a szüleid tartanak el, vagy a fizetésed egy részét hazaadod?) A barátnőddel nem gondolkoztatok még az összeköltözésen? Ő egyébként dolgozik?
Ezek mind-mind olyan kérdések, amik nem elhanyagolhatók ahhoz, hogy használható véleményt/tanácsot írhassak. Persze még így is ott van az, hogy nem ismerjük anyukád részéről a sztorit. Lehet, hogy olyan érve lenne, amire kétségtelenül azt kellene mondanunk, hogy "bocsi, de igaza van".
Egyszerű vagy nem, egy 26 éves embernek semmi keresnivalója anyuci szoknyája mellett. Nem egészséges - és ezt te magad is tapasztalod, csak azt hiszed, anyukád hibája. Ez félig igaz is, nem engedi, hogy felnőtt legyél. De a másik oldal is igaz: ahhoz, hogy felnőttnek tekintsen, úgy kell viselkedned, mintha felnőtt lennél. Felnőtt nem attól leszel, hogy 11 után jársz haza, de még csak nem is attól, hogy 26 éves vagy.
Attól leszel felnőtt, hogy felelősséget vállalsz magadért, döntéseket hozol, viseled a döntéseid következményeit, önálló életet élsz és ezt finanszírozod is.
Ráadásul ott van még az is, hogy az én házam az én váram: anyukád azt csinál a saját lakásában, amit akar. Szabályokat hozhat, akár ésszerűtleneket is. Amihez lehet alkalmazkodni, vagy lehet máshol élni. De az nem járható út, hogy te szabod meg, hogy viselkedjen. Anyukád nem fog megváltozni, ebben ne is reménykedj. A helyzetet viszont el lehet mérgesíteni, és még rosszabb lesz, te leszel a hálátlan dög, aki lesz*rja őt.
Egészségesebb külön élni, úgy élsz, ahogy akarsz, és ha meglátogat, el kell fogadnia a te szabályaidat. Ha te látogatod meg, akkor neked kell alkalmazkodni. De sokkal könnyeb 2 órán keresztül alkalmazkodni, mint nap mint nap.
" Ezt hogyan kezeljem? Volt már ilyen mással is?"
Velem nem történt ilyen mert 26 évesen már rég nem laktam anyukámmal..Nem is egészséges dolog ez már..
HA ennyi idősen még anyuka főz,mos és takarít rád akkor nincs is miért panaszkodnod,hiszen miért ne viselkedjen így??Még a gyereke vagy,és mivel nem vagy önálló így úgy is fog kezelni.Gyerekként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!