Van itt olyan, akinek a párja pszichés vagy egyéb problémákkal küzd?
Gondolok autizmusra, Asperger-szindrómára, skizofréniára, egyébre...
A párom roppant figyelmetlen, és sokszor esett rosszul, de egy ideje szöget ütött a fejembe, hogy nem direkt csinálja, hanem van pár furasága: egyes témákban maximálisan otthon van, lenyűgöző a tudása, de elég kevés dolog érdekli. Harsány ember, sokszor meghökkenti az embereket a közvetlenségével, váratlan/fura kérdéseivel, de nagyon nehezen nyílik meg, igazán nagyon szoros barátsága nincs.
Azt mondja, gyermekkorában eléggé magányos volt.
Ha csapatban vagyunk, nagyon nehéz "magamra terelni" a figyelmét. Ilyen programok előtt izgul is, hogy megint meg fogok sértődni. Ezért gondolom, hogy ilyenkor "csőlátása" lesz, valahogy túlpörög, hiperaktív.
Egyébként pedig: hogy dolgozzátok fel társatok "hiányosságát", és mi tart mellette?
Engem (bár néha tényleg nagyon nehéz) az, hogy alapvetően egy jó ember.
"Előfordul, hogy többen ülünk egy asztalnál, mondok valamit, nem figyel. Elmondom még egyszer, aztán ötször-hatszor (!), egyszercsak feláll, mond egy pohárköszöntőt, és LÁTOM, hogy nincs ott (ahol én). De ez azért nagyon kínos tud lenni nekem. Akkor konkrétan kimentem a mosdóba sírni."
Húú ez lehet hogy valami "ketyó" nála, vagy ilyesmi. Nekem is van egy lányismerősöm, aki ilyen. Csak néztem...persze ha ordítanál és megráznád észrevenne ám, de elhiszem hogy megsértődtél. De szerintem nem direkt csinálja.
Első!
Ti hány évesek vagytok?
Mit jelent ,hogy rossz gyerekkora volt?
Nekem több frusztrációm is van mint teljes önbizalomhiány ami jön : a szüleim sose kezeltek önálló, életképes embernek,
- sok költözés (8-9 helyen is laktunk),
- folytonos szorongás, hogy megfeleljek (sose sikerült) anyámnak akire annyira felnézek (most is gond)
- magány miatt erősen ragaszkodnék bárkihez (sok csalódást is okozott ez) de zavarban vagyok s nem tudok kapcsolatokat sok kialakítani,
- negatív énképp a túlsúly miatt s mert sokszor butábbnak érzem magam többieknél társaságban ami frusztrál.
- erős szülési trauma s depresszió.
- dühkitörések amik jól megfigyelhetőek apán s az ő rokonságán így feltételezem tőlük örököltem,
- sokszor túlanalizálok mindent, hogy mindenre felkészülhessek
- öngyilkosság gondolata sokáig érdekelt kb 11 éves kortól (rengeteg értsd.: évente halálesetek a tágabb családban rák, pia, elhízás miatt)
- pánikrohamok a munkahelyi tömeg miatt (gyári munkásként)
ezek már elmúltak de pl egy megyeszékhelyi nagy buszmegállóba csúcsidőben nem mernék menni még mindig
- mostanság pedig kedélyes önsanyargatás s lelkifurdalás keltés a gyereknevelés/ elégjóanyavagyok-e témakörökben amiket anyu vált ki s a saját agyam.
Magyarán a férjem egy angyal akinek stabil családi, otthoni környezete volt, s hihetetlen nyugodt idegrendszere van. Imádom amiért elvisel (őt is javában analizálom) s amikor csak tudom bátorítom én is őt s próbálom kimutatni felé a -(birtoklási vágyam)- bocs a szeretetemet. Ma tényleg toppon vagyok az öniróniában. :)
Munkát adnék én egy egész osztálynyi pszichiáternek is ha volna rá pénzem (gyes van28800), időm (főiskola,baba) vagy kedvem (utálom a kórházakat s mentális hülyékből így is túlkínálat van). - tisztelet a kivételnek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!