Nekünk kell fizetni a temetést, vagy az állam fizeti?

Utolsó: az államot baromira nem érdekli, hogy beszéltek-e egymással vagy sem.

Kérdező: mivel egyenesági leszármazottja vagy ezért Neked kell eltemetned. Igényelheted a köztemetést, de ezt a költséget egy későbbi hagyatéki tárgyalás során az önkormányzat visszaigényli. Vagy ha nincs hagyaték, akkor a 3 örökösön hajtja be. Valakinek fizetnie kell így is úgy is, az állam/önkormányzat ingyen nem vállalja be.

Szegeden az önkormányzattal ezzel foglalkoztam. Ott ha nagyon rossz volt a családi helyzet, akkor adtunk részlet fizetésre lehtőséget, de teljesen költségmentesítést soha.

Nekem másfél éves voltam amikor elváltak a szüleim egyedüli gyerek voltam és soha nem láttam az apámat. Gyerektartást alig alig fizetett, ezt bizonyítani is tudom. Nem nagyon van vagyona, én nem akarom eltemettetni, ha egyszer meghal.

Így is el kell majd temettetnem?

Ez tényleg elég érdekes és kényes ügy.

Ha van egy apa vagy anya(teljesen mindegy), aki egész életében lesza*ta a gyerekét, gyerekkorában verték, végig azt látta, hogy a szülei isznak, verekednek. Nem érdekelte őket, hogy a gyerek mit érezhet, miken megy keresztül.

Ilyen esetben miért köteles valaki eltemettetni? Csak azért mert a szülei? Igen, főleg ha egy "besikerült" gyerek, akit nem is vártak, s csak teher volt? Ezt köszönje meg a gyerek?

Úgy látom, hogy ez sem megy egyformán ebben a kis országban. 2000-ben halt meg az apám, én sem láttam őt vagy 20 évig - már mindegy, hogy miért is. Karácsony táján halt meg (nem tudni pontosan, hogy melyik napon), és a következő év júliusában kaptam erről értesítést, a testvérem egy sort sem kapott. Apám eladta a lakását holtig tartó haszonélvezettel, maradt némi készpénze. Mivel minden szomszédja úgy tudta, hogy nincsenek gyerekei, eltemették közpénzen. Amikor a lakás tulajdonosa elkezdte kiüríteni a lakást, talált egy levelet tőlem, abból derült ki, hogy én is létezem. Úgy kaptuk meg a kis pénzt, hogy ki kellett ürítenem a lakást. Megkérdeztem a közjegyzőt: ki kell-e fizetnünk a temetést, az volt a válasz: úgy kaparták el a bácsit, mint egy kutyát. Csak annyit mondtam: ne ítélkezzen, ha nem ismeri a körülményeket. Kérdeztem, hogy miért nem néztek utána, hogy apámnak volt-e családja, az volt a válasz, hogy az pénzbe került volna. Kiürítettük a lakást, elfeleztük a kis pénzt,és nem kértek tőlünk pénzt a temetésért.

Az apámat elsirattam, pedig nem érdemelte meg. Több, mint 30 évig arra vártam, hogy elmagyarázza, miért viselkedett úgy, ahogy viselkedett, és kéri a bocsánatunkat. A halálával a remény is oda lett, nem értem az okokat, és nem is bocsájtottam meg.

Elkalandoztam a kérdéstől, de valaki itt azt írta, hogy meg kellene bocsájtani, de csak annak lehet, aki ezt kéri. A külvilág már csak azt látja, hogy szegény öreg egyedül van, de hogy miért, az nincs a homlokára írva.

Mindez Budapesten, az I. kerületi önkormányzatnál esett meg.